2015. nov.
30
30
A csengeri zsidóság rövid történeteKategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: Fábián László
A csengeri zsidóságról első emlékezések az 1700-as évek közepétől vannak. A csengeri izraelita hitközség alapszabályait 1765-ben készítette el az első rabbi, mely bizonyítja, hogy Csengerben már akkor is már élt zsidóság, sőt az I. katonai Felmérés szöveges részében 1785-ben, már jelentős objektumok között a zsinagógát és ehhez tartozó különböző kisebb épületeket (fürdő,stb.) említ. Ha már ezen épületek állottak, akkor bizony szépszámú hitközségnek kellett azokat fenntartania. Temetőjük is már az 1700-as évek közepétől megvolt, mert a második rabbit, Spitz Mózest már ott helyezték örök nyugalomra.
A csengeri zsidóság első generációja nagy valószínűség szerint Cseh és Morvaországból származott, mert gróf Károlyi Sándor a Szatmár vármegyei falvakba –többek között Csengerbe is ekkor telepített zsidókat.
Az 1800-as ével elején újabb, immár Galiciából való beáramlás történt. A csengeri korabeli jegyzőkönyvekből, mely 1804-től indul, már név szerint is ismerjük az itteni zsidó lakosok nagy részét, például Lévi József árendást, Jakob gombkötőt, Berkovics Sámuel, Kauffmann Ábrahám és Kajzer József sahtert, de lehetne folytatni a sort. Ebben az időben ingatlant nem szerezhettek még, csak bérelt házakban, házrészekben laktak. Megélhetésüket főleg a földesúri haszonbérletekből- regálékból, kisebb iparűzésből és kereskedelemből fedezték. A zsidó iparosok olyan mesterségekkel foglalkoztak, melyek Csengerben újnak számítottak. A hitközség anyagi és számbeli gyarapodása lehetővé tette, hogy az eddig magánházban lévő kicsiny imaházuk helyett megépítsék 1820-ban (más források szerint 1832-ben) Szatmár megye egyik legnagyobb és legszebb zsinagógáját. Ez idő tájt a Spitz család tagjai töltötték be a rabbi állást.
A 19. század végén, de legfőként a 20. század elején Csenger központjában egymást érték a zsidó kereskedők boltjai, és lakóházai. Mondhatni a központ –azaz a Piac –kisvárosias küllemét ezek a soros, zárt beépítésű épületek adták meg, mely máig is megkülönbözeti a környékbeli, akár nagyobb településektől is. Az egyre népesedő hitközség 1886-ban 6 osztályos elemi iskolát állíttatott fel. Ez az első években egy magánlakásban működött, de néhány év múlva a gazdag hitközségi tagok által felajánlott összegekből, és kormánysegélyből a zsinagóga melletti telken megépült egy korszerű, három tantermes iskola. Első tanítói Kaszavitz Miksa és felesége voltak, akik mindketten kiváló pedagógusok voltak.
A XX. század elején a csengeri zsidók elitje már jelen van a helyi önkormányzatban is, a társadalmi-gazdasági és társasági élet meghatározó alakjai kerültek ki közülük. Csengerbe volt nyomda, (Satin.nyomda) ékszerüzlet, három szálloda, rengeteg kis üzlet, gőzmalom, két szódavízüzem –melyek a zsidó polgáraink szorgalmát és hozzáértését bizonyították. Csenger gyógyszertára- mely az elsők között létesült Szatmár megyében – Klein Rezső tulajdonában volt. A kisváros orvosai között találjuk dr. Kaszavitz Lászlót és dr. Mayer Áron is, állatorvosa dr. Gergely Antal volt. Működött egy Zsidó Nőegylet és több jótékony alapítvány.
Jelenleg Csengerben nincs zsidó lakos, 1944 tavaszán Mátészalkára deportálták a több mint félezer főnyi helyi zsidóságot, melynek legnagyobb része a haláltáborokban pusztult el. Sajnos a zsinagógát az 1950-es évek végén az Országos Izraelita Iroda elkótyavetyélte, s lebontották. Emléküket a ma is álló, gondozott Zsidó Temető őrzi, ahol több nagytekintélyű zsidó rabbi, a nemzetközileg is ismert Jungreisz- rabbidinasztia tagjai vannak eltemetve.
Csenger és a környező falvak zsidóinak életben maradt tagjai közül kb. 70 család él Izraelben és kb. ugyanannyian élnek szétszóródva a világ országaiban, Európa, Amerika és Ausztrália földrészein.
(muzeum-csenger)
A csengeri zsidóságról első emlékezések az 1700-as évek közepétől vannak. A csengeri izraelita hitközség alapszabályait 1765-ben készítette el az első rabbi, mely bizonyítja, hogy Csengerben már akkor is már élt zsidóság, sőt az I. katonai Felmérés szöveges részében 1785-ben, már jelentős objektumok között a zsinagógát és ehhez tartozó különböző kisebb épületeket (fürdő,stb.) említ. Ha már ezen épületek állottak, akkor bizony szépszámú hitközségnek kellett azokat fenntartania. Temetőjük is már az 1700-as évek közepétől megvolt, mert a második rabbit, Spitz Mózest már ott helyezték örök nyugalomra.
A ma is létező gondozott zsidó temető ( kép: csengeri múzeum adatbázisa)
A csengeri zsidóság első generációja nagy valószínűség szerint Cseh és Morvaországból származott, mert gróf Károlyi Sándor a Szatmár vármegyei falvakba –többek között Csengerbe is ekkor telepített zsidókat.
Az 1800-as ével elején újabb, immár Galiciából való beáramlás történt. A csengeri korabeli jegyzőkönyvekből, mely 1804-től indul, már név szerint is ismerjük az itteni zsidó lakosok nagy részét, például Lévi József árendást, Jakob gombkötőt, Berkovics Sámuel, Kauffmann Ábrahám és Kajzer József sahtert, de lehetne folytatni a sort. Ebben az időben ingatlant nem szerezhettek még, csak bérelt házakban, házrészekben laktak. Megélhetésüket főleg a földesúri haszonbérletekből- regálékból, kisebb iparűzésből és kereskedelemből fedezték. A zsidó iparosok olyan mesterségekkel foglalkoztak, melyek Csengerben újnak számítottak. A hitközség anyagi és számbeli gyarapodása lehetővé tette, hogy az eddig magánházban lévő kicsiny imaházuk helyett megépítsék 1820-ban (más források szerint 1832-ben) Szatmár megye egyik legnagyobb és legszebb zsinagógáját. Ez idő tájt a Spitz család tagjai töltötték be a rabbi állást.
A 19. század végén, de legfőként a 20. század elején Csenger központjában egymást érték a zsidó kereskedők boltjai, és lakóházai. Mondhatni a központ –azaz a Piac –kisvárosias küllemét ezek a soros, zárt beépítésű épületek adták meg, mely máig is megkülönbözeti a környékbeli, akár nagyobb településektől is. Az egyre népesedő hitközség 1886-ban 6 osztályos elemi iskolát állíttatott fel. Ez az első években egy magánlakásban működött, de néhány év múlva a gazdag hitközségi tagok által felajánlott összegekből, és kormánysegélyből a zsinagóga melletti telken megépült egy korszerű, három tantermes iskola. Első tanítói Kaszavitz Miksa és felesége voltak, akik mindketten kiváló pedagógusok voltak.
A XX. század elején a csengeri zsidók elitje már jelen van a helyi önkormányzatban is, a társadalmi-gazdasági és társasági élet meghatározó alakjai kerültek ki közülük. Csengerbe volt nyomda, (Satin.nyomda) ékszerüzlet, három szálloda, rengeteg kis üzlet, gőzmalom, két szódavízüzem –melyek a zsidó polgáraink szorgalmát és hozzáértését bizonyították. Csenger gyógyszertára- mely az elsők között létesült Szatmár megyében – Klein Rezső tulajdonában volt. A kisváros orvosai között találjuk dr. Kaszavitz Lászlót és dr. Mayer Áron is, állatorvosa dr. Gergely Antal volt. Működött egy Zsidó Nőegylet és több jótékony alapítvány.
Az egykori zsinagóga épülete ( kép: csengeri múzeum adatbázisa)
Jelenleg Csengerben nincs zsidó lakos, 1944 tavaszán Mátészalkára deportálták a több mint félezer főnyi helyi zsidóságot, melynek legnagyobb része a haláltáborokban pusztult el. Sajnos a zsinagógát az 1950-es évek végén az Országos Izraelita Iroda elkótyavetyélte, s lebontották. Emléküket a ma is álló, gondozott Zsidó Temető őrzi, ahol több nagytekintélyű zsidó rabbi, a nemzetközileg is ismert Jungreisz- rabbidinasztia tagjai vannak eltemetve.
Csenger és a környező falvak zsidóinak életben maradt tagjai közül kb. 70 család él Izraelben és kb. ugyanannyian élnek szétszóródva a világ országaiban, Európa, Amerika és Ausztrália földrészein.
(muzeum-csenger)
