szerző: Fábián László

Számtalansor elhangzott június 4-én ez a héber nyelvű köszöntés, mely valami olyasmit jelent, hogy üdvözöllek. Vajon miért hangzott el ez a szó oly gyakran azokban a napokban? Ez a nap, június 4-e az Emlékezés Napja volt. Emlékezés az újkori történelmünk gyászos és szomorú időszakára 1944 május – júniusára. Egy embertelen, őrült eszme jegyében fosztottak meg százezreket emberi jogaiktól, vagyonuktól, és végül életüktől is. Erre emlékeztek az egykori csengeri zsidó túlélők, ezek gyerekei és unokái. Pontosabban arra a napra, 1944. június 4 -re, amikor a mátészalkai gettóból gyötrelmes hetek után elindultak a marhavagonok Auswitzba, ami a legtöbb csengeri és környékbeli zsidó számára az utolsó utat jelentette.



Már a múlt év végén jelezték Izraelből számunkra, hogy már szervezkedések folynak egy 2019 júniusban tartandó találkozóra, amit majd Csengerben az innen elszármazott zsidók tartanának, hogy egykori szülőföldjükön találkozzanak rég látott rokonok, ismerősök, s szeretnék, ha a múzeumba is ellátogathatnának, valamint meghívtak a zsidó temetőben tartandó megemlékezésre is. A kezdetben alig 8-10 fős szervező csapat a végére már több mint száz főre duzzadt, Kanadától az USA-ig, Izraelből és Európa más országaiból is jöttek. Tulajdonképpen az Interneten szereztek erről a találkozóról legtöbben hírt.
Júlia Tannenbaum, az egykori Lichmann Gábor malmos leánya korábban jelezte, hogy a múzeumba feltétlenül ellátogatnak, ahol igen kis számban, de találhatóak zsidó emlékek, ugyanakkor ismerték a 2014-es Holokauszt kiállítást is. Ezért döntöttünk úgy, hogy azt a kiállítást felújított formában újra megcsináljuk, ha már megtisztelnek bennünket, viszonozzuk azt ezzel a gesztussal.



Hétfőn már délelőtt 9 órától folyamatosan érkeztek a csengeri elszármazottak, több túlélő, azok leszármazottjai, fiatalok, gyerekek, sőt egy alig pár hónapos dédunoka is. Héber, angol és magyar beszédtől lett hangos a terem, szinte érettségi találkozó hangulat lett, rég látott ismerősök fedezték fel egymást, bonyolult rokonsági ágakat bogoztak ki, a kiállított fotókon, melyek régi utcaképeket ábrázoltak ráismertek, illetve elmondások alapján próbálták azonosítani az egykori lakásukat, a környéket. Mondhatni gyarapodtunk is, mert hoztak régi családi fotókat, házakat ábrázoló képet is. Ezek a fotóarchívumunkat fogják gazdagítani, hogy az eltűnt csengeri zsidóságról minél több információnk legyen, többek között a Jungreisz, a Berger, a Kaufmann, a Rosenberg családokról, de sorolhatnám a neveket hosszasan.


Másnap volt a tulajdonképpeni Emlékezés Napja. A zsidó temető újonnan kialakított temetőbejáratánál gyülekezett a több mint száz fős csengeri zsidóság, kiegészülve a porcsalmai Hirshfeld Viktorral, aki a szervezés egyik motorja volt. Csenger vezetése Forján Zsolt polgármester személyben és a meghívott vendégek is képviseltették magukat, dr. Simai Zoltán főjegyző, Tóthné Orosz Melinda kapcsolattartó, Horváth Péter, dr. Arday András főorvos, Tőkés Zoltán ref. lelkész. Önkormányzatunk kis vendéglátást is szervezett a tűző napon szomjas vendégeknek. A csengeri Városi Televízió a teljes rendezvényt rögzítette. Héber nyelvű istentisztelettel vette kezdetét a megemlékezés, melyet személyes, megható visszaemlékezések követtek, melyeknek visszatérő befejezésekén elhangzott, hogy „Soha többé”. Kitűnt még az is, hogy mennyire ragaszkodnak ezek az emberek őseik szülőföldjéhez. A legidősebb túlélő Grószmann Ferenc 95 évével, korát meghazudtolva rengeteg emléket idézett fel a csengeri zsidóság múltjából.



A temetőnél tartott megemlékezés után az egykori zsidó iskolánál gyűltek össze a vendégek. az iskola falán elhelyezett emléktábla avatásához, melyet Önkormányzatunk helyezett el. A fekete gránit táblán három nyelvű – héber –angol és magyar – felírat emlékeztet arra, hogy ebben az épületben zsidó gyermekek százai tanultak, s hogy az iskola mellett állt a csengeri zsidóság szent helye a zsinagóga.

szerző: Fábián László

Az egykori Szatmár vármegye történelmében Csenger városa több évszázadon át jelentős szerepet játszott. A XV-XVI. században a nemesi vármegye központjának számított, a megyegyűléseket, törvénynapokat rendre itt tartották, 1388-ban már vásárjoggal rendelkezett, s az 1400-as évek elején mezővárosként említik. A város kisnemesi lakóinak erős történelmi tudatának megnyilvánulása a Helytörténeti Múzeum.



Ebben az évben 2019-ben ismét nagyot lépett előre a Múzeum, ugyanis a Kubinyi Ágoston program által kiírt pályázaton elnyert 1,5 millió forint összegből az épület összes ablakát le tudtuk cserélni korszerű műanyag nyílászárókra. Ideje is volt ennek már, hiszen az utcai homlokzat ablakaiból már szinte kiestek az üvegek, tisztességesen se bezárni, sem kinyitni nem lehetett ennek veszélye nélkül. A felújítás elvégzésével a közismert Katona Árpád cégét bíztuk meg, a tervezési és kivitelezési munkákkal. Ők ezt a munkát precízen és rövid időn belül, igen színvonalasan, körültekintően el is végezték.

szerző: Fábián lászló

Gyűjteményünkben van, és a kiállításban is szerepel egy egy innen származó zsidó sírkőtöredék. Anyaga szürke márvány, szépen csiszolt felületén héber írásjelek. Ez a sírkőtöredék 1998 tavaszán került elő, amikor bontották a központban , a volt Leichtmann- házat (jelenleg Margaréta üzletház).Ennek alapjában találták a sírkövet. A múzeum látogatói közül több izraeli személy és más zsidó is, akik lefordították a feliratot, már ami megmaradt.




A talány ebben a történetben, hogy miként került a sírkő egy kb. az 1900-as évek elején épülő ház alapjába, melytől a zsidó temető meglehetősen távol esett. Azt is tudjuk, hogy a zsidó vallásban a temető kiemelten szent helyként van számontartva. Ezért is elképzelhetetlen, hogy csak úgy az alapba tettek egy származó síremléket, főként egy rabbifeleségét. Akkor, hát miként került oda, egy 1900-as évek elején épülő, főként zsidó ház alapjába??

szerző: Fábián László

Már évek óta aktuális lett volna frissíteni múzeum honlapját, ugyanis a régi már kissé elavult lett, s nehezen lehetett frissíteni. Mindemellett tartalmilag nem volt rossz, de megújításra várt.. A régi honlap készítéséért köszönet Kiss Ákosnak. Eljött az idő, hogy felfrissítsük az oldalunkat. Megtaláltuk a megfelelő szakembert, aki szívesen vállalta ezt a munkát. Formailag, installációjában korszerűbb lett, a grafikai megoldások is ülnek.. Nem minden menü van még kész, ezek feltöltés alatt vannak, de rövidesen ez is megtörténik.




Csillik Ferenc az új honlap szerkesztője az oldal bemutatásakor felhívta a figyelmet arra ,hogy a régi honlaptól eltérően most megjelennek ismertetők a múzeummal kapcsolatos hírekkel és bemutatjuk az érdekesebb leleteket is.
Újdonság az is ,hogy az oldal interaktív, a regisztrált olvasók, bejelentkezés után véleményt nyilváníthatnak a honlap főoldalán lévő üzenőfalon, vagy hosszabb írások esetén használhatják a vendégkönyv vagy a javaslatok menü adta lehetőségeket. Az oldal lehetőséget nyújt a tagoknak az egymás közötti privát üzenetek váltására is.
Természetesen az oldal állandóan frissül. tehát a látogatók mindig találnak újdonságokat melyekért érdemes ismételten felkeresni a honlapot.

Reméljük az új honlap elnyeri mindenki tetszését, s várjuk látogatóink hozzászólásait s jobbító javaslataikat.

szerző: Fábián László

Március 14-én a múzeum galériatermében, mint már megszoktuk kiállítás nyílt. Ezúttal Szatmárnémetiből kértük fel Talpos Erzsébet festőművésznőt, hogy örvendeztessen meg bennünket lírai szépségű festményeivel, hozza el a Tavaszt. Talpos Ezsébet már, valamikor jó tíz éve már bemutatkozott itt, igaz csak csoportos kiállítás keretében., ám azóta képei csodálatos színvilágúak lettek, légies, könnyed megfogalmazásban.

Néhány szó a vendégünkről:

Szatmárnémetiben született 1964-ben, ahol a helyi Népművészeti iskola tanulója volt 1965-ig majd a kolozsvári Műszaki egyetemen és nagybányai University Center North egyetemen folytatta tanulmányait ahol 2018-ban mesteri fokozatot kapott.

Számos festőtábornak volt vendége úgy Magyarországon mint Romániában:

Szatmárhegy 2009/2012, Söjtör 2012/2013/2014/2015, Felsőbánya 2014/2015/2016/2017/2018, Csenger/Komlódtótfalu 2015/2017, Kapnikbánya 2016/2017

Fontosabb egyéni kiállításai:
Szatmárnémeti 2003/2004/2005/2007/2012/2016, Kolozsvár 2012,Máramarossziget 2015, Nagykároly 2015, Nagybánya 2016,

Festményei a tánc, a balett világába vezetnek be, impresszionista szín és ecsetkezeléssel, a női lélek finomsága süt át minden képén.

Erzsébet több nemzetközi kiállításon vett már részt egyénileg és csoportosan is, a festőtáborok rendszeres látogatója. Művei megtalálhatóak magángyűjteményekben itthon és külföldön egyaránt.



A kiállítást dr. Komlódy Miklós, Csenger városának alpolgármestere nyitotta meg, értékelte múzeumunk abbéli régi koncepcióját, hogy keressük a kapcsolatot a volt megyeközpontunk művészeti világával. Elmondta még gondolatait Hitter Ferenc a nagybányai művészeti élet nagy tudója Talpos Erzsébet festői világáról, a nagybányai festőiskolához kötődő kapcsolatokról, annak termékenyítő hatásáról. Úgy gondolom, hogy ez a tárlat, ez a képanyag az utóbbi évek egyik legszebbje.

szerző: Elek György

Szerdán a Vetési Kulturális Központban nyílt meg a Csengeriek Vetésen című kiállítás, amelyen Fábián Béla terrakottaszobrai és mini bútorai, valamint Ószabó István festményei láthatók, ugyanakkor bemutatták Szabó Előd Csenger város családjai című kötetét.




Ezeket a képeket naivaknak is lehet nevezni olyan értelemben, hogy eredetiek, őszinték, egy lélek tükröződései. Festészete és költészete népművészeti motívumokra épül, érzelmek mélysége sugárzik belőlük, az ember és a világ ősi bensőségét ábrázolja.

Csenger és Vetés-Óvári között már hosszú ideje kialakult a testvértelepülési kapcsolat, közös rendezvényeket szerveznek, rendszeresen látogatják egymást, a jövőben pedig még jobban el akarják mélyíteni a kapcsolatokat és az együttműködést. A Szatmár Megyei Múzeum, valamint a nyíregyházi Jósa András Múzeum egy határon átívelő projektet dolgozott ki, melyben a két megye múzeumainak a felújítása szerepel. Ebben a projektben részt vesz és támogatást kap a Csengeri Helytörténeti Múzeum és a Vetési Kulturális Központ is. A közös projekt megvalósításának egy mozzanata volt a tegnapi kiállításmegnyitó is. Török József, a Vetési Kulturális Központ vezetője köszöntötte a Csengerből és a határ innenső oldaláról érkezetteket.

Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere elmondta, hogy a projekt megvalósításával lehetőség nyílik arra, hogy létrehozzanak egy múzeumot a kulturális központban, ahol nagyon sok helyi érték helyet kaphat, de szervezni fognak olyan tárlatokat és egyéb rendezvényeket is, amelyek alkalmával bemutatnak máshonnan származó történelmi és kulturális értékeket.





A csengeriek ez alkalommal Fábián Béla terrakottaszobrait és mini bútorait, Ószabó István festményeit hozták el, valamint Szabó Előd Csenger város családjai című kötetét, amiben nagyon sok óvári és vetési családról is szó esik, hiszen a Csenger és Óvári közötti határ meghúzása előtt nagyon sok család rokonsága élt a határ egyik vagy másik oldalán.

Fábián László, a Csengeri Helytörténeti Múzeum nyugalmazott vezetője bemutatta Ószabó Béla festményeit. Ószabó képei egy különleges világot tárnak elénk, aminek az oka az is lehet, hogy nemcsak festő, hanem költő is, képei a verseit illusztrálják. Ezeket a képeket naivaknak is lehet nevezni olyan értelemben, hogy eredetiek, őszinték, egy lélek tükröződései. Festészete és költészete népművészeti motívumokra épül, érzelmek mélysége sugárzik belőlük, az ember és a világ ősi bensőségét ábrázolja.


forrás: /Szfu.ro/

szerző: Fábián László

Kezdjük először is a helyi, azaz konkrétan a Múzeumra vonatkozású jó hírrel. Az Emberi Erőforrások minisztériuma által kiírt Kubinyi Ágoston programján belül immár harmadszor nyertünk, ezúttal az intézmény külső nyílászáróinak teljes cseréje kerül terítékre, 1.millió ötszázezer forint értékben. Ideje is már a csere, mert a jelenlegi ablakkereteket már csak szinte a gitt tartja egyben, némelyiket ki sem lehet nyitni. Az új, műanyag, kettős szigetelésű ablakok a régiekkel formailag és színben meg fognak egyezni, már csak a fokozatosan romló külső homlokzat vár megújulásra.

A másik nagyobb volumenű és fontosságú pályázat a határokon átnyúló Interreg V-D Románia-Hungary felhívására benyújtott ROHU 297- pályázat. Ennek vezető partnere és benyújtója magyar oldalról a nyíregyházi Jósa András Múzeum, román részről a szatmárnémeti Szatmári múzeum.

Mindkét fél kötelessége volt két-két társpartner bevonása, így a nyíregyháziak a több évtizedre visszanyúló jó szakmai és baráti viszonyra való tekintettel a csengeri Helytörténeti Múzeumot tisztelték meg ezzel, bennünket választva partnerül. A pályázaton belül terepbejárások, ásatások, tanásatások fognak Csenger és környékén megvalósulni.

Másrészt a pályázat fő iránya a múzeumok gyűjteményeinek egy közös, digitális adatbázisba való beillesztése. Ennek érdekében a pályázat támogatja számítástechnikai eszközök beszerzését, melyek segítségével meg tudunk birkózni ezzel a nem csekély feladattal.

A bronzplakett amit tárlatvezetőnk, Fábian László népes közönség előtt vett át Nyíregyházán (admin)

Kapcsolódó feladat lesz, hogy három hónapra egy időszakos kiállítást kell fogadnunk a galériateremben, mely Kiss Lajos egykori nyíregyházi múzeumigazgató –néprajzos emlékét idézi majd fel, valamint kuriózumként a geszterédi honfoglaláskori aranyszablya hologrammos példánya is ki lesz állítva.



Nos, a fentebb leírtakból kitűnik, hogy bizony tavasszal igen mozgalmas időszak fog bekövetkezni. Bízom benne, hogy régészeti anyagunk tetemesen fog bővülni –ami új kihívásokat idéz elő a tárlóhelyek kérdésében. – másrészt Csenger és környékének múltja is tisztábbá válik. El kell dönteni ugyan - és ebben a nyíregyházi régészek javaslatait is figyelembe kell venni természetesen, - hogy hol is legyenek a feltárások. Szóba jöhet Sanyikert, a templom körüli temetőnek van egy megásatlan szakasza, avagy a régi református temető azon része, ahol a honfoglaláskori sír előkerült. Talán még Recsige, vagy a csengerújfalusi határ alatt lévő szarmata(?) temető., de még Szamostatárfalva is képbe kerülhet.
Mindenesetre lesz munka bőven tavasszal, de állunk elébe !

szerző: Fábián László

Régi jó barátom, Kenessey Csaba nemrég örvendetes hírrel lepett meg telefonon, jelezte, hogy ő és felesége Szuhányi Mária a múzeumunknak, azaz Csenger városának adományozzák dr. Szuhányi Ferenc a csengeri választókerület országgyűlési képviselőjének díszmagyarját és más családi vonatkozású tárgyait. A későbbiekben eljuttatják a Szuhányi Ferencről és Lászlóról készült festményeket is.

Nos, december közepén a díszmagyar, a hozzá tartozó mentelánccal együtt meg is érkezett. Szinte teljesen ép állapotban vannak, mert maga a díszmagyar két részből áll, a felsőtesten viselt dolmányból és a csak panyókára vetett mentéből, ami egykor prémmel díszített volt. Igaz ez a prémezés az idők folyamán lekopott, vagy lefejtették, de ettől eltekintve a ruhadarabok szinte újszerű állapotban vannak. Már az is csoda, hogy túlélték a világháborút, és az azt követő megpróbáltatásokat. A díszmagyar az 1930-as években készült, akkor volt Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő. illetve a csengeri járás Főszolgabírája.



A díszmagyar, a hozzá tartozó mentelánccal együtt...dr.Szuhányi Ferenc a csengeri járás Főszolgabírája.

Csak egész röviden a Szuhányiakról, akik majd két évszázadon Csenger leggazdagabb birtokosai voltak. A család az 1700-as évek végén került Csengerbe, a volt Melith birtok egyik örököseként. Ebben az időben építették a ma is álló kastélyukat, ami jelenleg a Hotel Schuszter. Az épület szerencséjére nem lett gépállomás, Tsz iroda, hanem az egészségügy vette kezelésbe, benne alakult a Járási Tüdőgondozó Intézet, s így kis átalakításokkal ugyan, de megőrizte eredeti állapotát. A kastélyt körülölelő csodálatos díszpark sajnos elpusztult, csak két öreg platánfa őrzi emlékét.. A parkhoz hasonlóan elpusztult a kastélyban őrzött, Csenger számára pótolhatatlan értékű Szuhányi Levéltár, a sötétfejűség éveiben , 1946-ban elégették az iratokat, mint a „népnyúzó urak” bizonyítékát, mert ahogy a kedvenc nótájuk is mondta, ...a múltat végképp eltörölni...”- volt akkoriban a divat.

Szuhányi Mária, a család utolsó tagja mint kislány pár évig még Csengerben élt nagymamájával, később Svájcba telepedett, s ott ismerkedett meg férjével ,Kenessey Csabával. Mária mindig is jó szívvel emlékezett meg Csengerről, szülőhelyéről, s ennek ékes bizonyítéka az a nemes felajánlás, hogy ezek a családi ereklyék kerüljenek vissza Csengerbe.