2018. aug.
12
  Újkőkori őrlőkő
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Augusztus 20. - át szokták említeni az új kenyér ünnepének is. Ha kenyér, akkor ahhoz liszt is kell, tudjuk, hogy azt a malmokban készítik.
De miként is készült ez az őskorban. Erre derít fényt a múzeumunk első tárlójában látható, úgynevezett őrlőkő, mely tulajdonképpen nem is egy, hanem két kőből áll..




Ezek az őrlőkövek mészkőből készültek, az alsó, a nagyobbik kissé homorú kiképzésű, a felső pedig domború, s ezek szépen illeszkednek egymáshoz, amit az állandó használat még jobban segített.. A felső kővel dörzsölő mozdulatokat végeztek, s a két kő közé tették a gabonát, s az összedörzsölődéssel lejött annak héja, s a belső részt pedig porrá őrölték. No, nem a mai lisztfinomságra kell gondolni, inkább amolyan daraszerű állagra. Tehát, tulajdonképpen a malmok őseinek is tekinthetjük ezeket a több ezer éves köveket, melyeket egy régi ismerősöm, volt tanítványom, Deli Zsolt adományozott jó pár évvel ezelőtt. Elmondása szerint Angyalos határában, a friss szántáson találta.
Akkor igen röviden a korukról, ha már szóba került.



A két kő a neolitikum –azaz újkőkor idejéből való, mely korszak Kr. e. 5000- től egészen a Kr. e. 2500 időszakot ívelte át. Ezek az évezredek forradalmian újak voltak az emberiség történelmében, ekkor tértek át a korábbi gyűjtögető- halászó – vadászó életmódról az élelemtermelésre, úgymint az állattenyésztésre és a földművelésre. Ez utóbbi megkövetelte az egy helyben maradást, kialakultak a települések, ahol kis és nagycsaládi közösségben éltek az emberek.
Ilyen neolitikus településnyomok ismertek Csenger határában számos helyen a régészeti terepbejárásoknak köszönhetően, de Csengerben, a belterületen, a Jókai utcában is találtam neolitikus cserépmaradványokat.
Csak reménykedem, hogy egyszer egy, az ebből a korból származó sír is előkerül, edénymellékletekkel.

2018. júl.
08
  A csengerjánosi kardos vitéz csempe
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A múzeum régészeti anyagának egyik igen szép darabját képezi ez a csempe, mely a Jánosi ásatásból kikerült tárgyakat bemutató tárló egyik legmutatósabbja. Szépen égetett agyag, hosszúkás téglalap formájú, mérete 17 x 10 cm. Már megtalálásának körülményei is rettenetesen szerencsések voltak.

Ugyanis 1982-83-86-ban volt a Jánosi templom, illetve az azt övező temető sírjainak régészeti feltárása. 1983 tavaszán kezdődött meg az érdemi munka, az előző évben csak egy kutatóárokig jutottunk.
Nos, az ásatási területtől Pátyod felé eső részen akkor pontosan szántottak, s ilyenkor egy vérbeli régész rögtön szagot kap, mint ahogy Varga Béla vezető régész esetében is ez történt.

Kis csapatunk átment a friss szántásra, s mint a varjuk baktattunk az eke után, vizsgálva a frissen kiszántott földet. Ekkor pillantottuk meg a csempét, pontosabban annak felső részét. Már ez is öröm volt, de pár méterre előbukkant a középső rész is, ezt bizonyította, hogy pontosan egybeillett a két darab. Sajnáltuk, hogy az utolsó, alsó tag hiányzik, ám Varga Béla nem adta fel. Kijelölt egy kb. 2x2 méteres szelvényt s azt elkezdtük ásni, mindenféle cserepek jöttek elő, de mi csak a hiányzó csempedarab után kutattunk.

Körülbelül két méter mélységben meg is lett az eredménye munkánknak, hiszen előbukkant az utolsó, áhított rész is. Mondhatni ez felért egy lottó főnyereménnyel, hiszen a három darab, három különböző helyről került elő. Régészünk nem tudni milyen előérzettől áthatva, pontosan azt a kis területet jelölte ki ásni, ahol a csempe harmadik darabja bújt el. Ilyen mázli egy életben egyszer ha éri a régészt.

Mi is adja ennek a tárgynak rendkívüliségét? Elsősorban igen gazdag viselettörténeti adalékokat árul el, a képi párhuzamokból –metszetek- festmények – az 1600-as évek férfi viseletét tanulmányozhatjuk rajta.

Egy igen naivul megmintázott alakot látunk, mely egyik kezében egy görbe, úgynevezett fokélű szablyát tart, míg másik kezét csípőjén tartja. Bal oldalon egy Cz:I: feliratot olvashatunk..

Kezdjük elemezni a képet. Először is a feliratot nézzük. Több megfejtés is adódik, az egyik, hogy ezek egy eddig ismeretlen név kezdőbetűi. Az ismert Jánosi nevek nem illenek ide, de ettől még lehet idevaló a személy. A másik feltevés, hogy a betűk azt adják ki, hogy Cz(enger) I (annosi).

A csempéről a rajzot Fábián László készítette.



De menjünk tovább, nézzük a szablyát. Jellegzetes 16.-17.- századi típus, a penge úgynevezett fokélben végződik, mely azt jelenti, hogy a végét a éllel szemben is visszaköszörülték, s így vágáskor visszahúzva is lehetett metszeni. Az alak viselete is kimondottan 17. századi jegyeket hordoz. A szoknyaszerű, rövid dolmány a kor divatja volt, bőven lehet találni párhuzamokat korabeli metszeteken, festményeken, mint látjuk. Ezt a fajta dolmányt „lengyel” dolmánynak hívták, melyet a szintén nagy előszeretettel viselt, "„kötélöv- vagy zsinóröv"” fogott össze. A csizma is jellegzetes magyar, XVII. századi típus..
Érdemes lenne ezt a csempét viselettanilag egy igen neves művészettörténésznek- viselettörténésznek áttanulmányoznia, mert még biztosan számtalan kortörténeti ritkaságot, érdekességet rejthet.
2018. jún.
18
  A csengeri zsinagóga téglái
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző:Fábián László

Sajnos, már csak ez a két tégla, melyek a múzeumunk állandó kiállításán láthatóak és egy képeslap emlékeztet arra, hogy városunkban egykor egy szép nagy zsinagóga állt, a hozzávaló rituális épületekkel. Természetesen ezeket hajdan, történelmileg szinte még a tegnap, azaz 1944-ig népes hitközség látogatta.



A téglák a korábban szokásos, nagyméretű formákat mutatnak. Két típusuk van, az egyik, a szerintem a régebbi méretei: 29x13,5x6 cm, szépen égetett, rajta domború felírat húzódik végig, mégpedig, IZR. HITK –azaz izraelita hitközség, mint készíttető. Érdekes, hogy a Z-betű fordítva látszik, valószínüleg a nyomódúcot készítő mester nézte el ezt. A másik tégla méretben szinte megegyezik ezzel, 29,5x15x5,5 cm. A rajta lévő felírat a tégla közepén egy 16x6 centiméteres, alig egy centi mélyedésben áll, IZR-HITK- formában. Úgy tűnik, hogy két műhelyben készültek a téglák, avagy két különböző időben.

A csengeri zsidóság létszáma ekkor 600 főt számlált, tagjai főként kereskedelemmel és iparral foglalkoztak, vagy földbérletből éltek, mindenesetre szorgos, hozzáértő tagjai voltak Csenger lakosságának. Szomorú, hogy sem ők sem a templomuk mára már csak emlékek.

Tudjuk, hogy maga templom 1831.ben épült, bár már korábban is állt egy zsinagóga, mert az 1783-85-ös I. Katonai Felmérés említi. Ezt lebonthatták, s az 1800-as évek elején készült el az új, impozáns méretű zsinagóga.
Az előző zsinagógához 1791-ből még egy úgynevezett”vérvád” is kapcsolódik, ez azonban, mint a többi hasonló teljesen alaptalannak bizonyult, de a szakirodalom számon tartja...

Sajnálatos módon a képeslapon is látható templom sem kerülhette el sorsát, mert 1958-ban a mátészalkai hitközség jóváhagyásával lebontották.
A sors fintora, hogy tégláit Nagyecseden egy temp-lomba építették be, bizonyítandó, hogy a tárgyak-nak nincs se világnézeti, se vallási kötődésük.
2018. jún.
04
  Rendhagyó tárlat Csengerben
Kategória: programajánló - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Igen különleges élményben részesül, aki betér a Helytörténeti Múzeumba a következő időkben. Ugyanis egy kiállítást állítottunk össze a magyar szocializmus plakátjaiból, és egyéb rekvizitumaiból. A kiállítás e korszak emblematikus szereplőjéről kapta a nevét ,– azaz Plakátok a Kádár- korszakból - címmel nyitottuk meg.



Szeretettel várunk mindenkit szerda délután 5-kor a kiállítás megnyitóján

Az 1960-as évektől egészen a rendszerváltásig terjedő időszakot fogtuk át a kor politikai és egyéb plakátjaival, szerepel a legendás „Továriscsi konyec”- nagyméretű plakát is, de csengeri vonatkozású anyagot is bemutatunk, korabeli felvonulások fotóival. Egy fekvő tárlóban pedig kitüntetések garmadája látható, Kiváló Szocialista Brigád illetve hasonló „értékes” jelvények, plecsnik, mindemellett a korszak papír és fémpénzei, s azok változatai is színesítik a palettát.

A korszak hangulatát egy korabeli lemezjátszóról, szintén korabeli hanglemezekről állandóan indulók hangja adja meg, teszi még érdekesebbé, visszaidézve a felvonulások, nagy parádék miliőjét.
Lehet azt a korszakot szeretni, utálni, gyűlölni, mosolyogni rajta –egyet nem lehet letagadni. Mert volt, átéltük, így vagy úgy, vagy amúgy, s még ráadásul fiatalok is voltunk akkor, nem tehettünk róla, hogy akkor éltünk.

2018. ápr.
04
  Középkori számszeríjhegy a múzeum udvarán
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző. Fábián László

Tréfásan szoktam mondani, hogy múzeumunk udvara igazán megérdemelne már egy ásatást, tekintve, hogy eddig jónéhány érdekes dolog került elő az eseti földmunkák alkalmával. Többek között egy középkori számszeríjhegy, XVI. századi habán jellegű csempetöredékek, no és valószínűsíthetően Melith sírkő maradványok is.

Ezek bemutatását tervezem, s kezdeném a sort a középkori számszeríjheggyel. Mielőtt ezt megtenném, úgy vélem magát a számszeríjat kellene megismerni. A szó szláv eredetű, a „számostrtrelij”- azaz magától lövő-ből keletkezett, mely alakilag megegyezett a magyar szám - szer-szerszám és íj szavainkkal, s az idegen szót elferdítve értelmessé tettük- mégpedig számszeríj formában.


A félelmetes fegyvert már az ókori kínaiak is használták a Kr. e. 300-as években. Európában a középkor volt ennek a virágkora egészen a 16. század elejéig, amikorra a tűzfegyverek kiszorították a harcterekről. Pedig igen hatékony fegyver volt, nagy átütőképességű, még a páncélt is átvitte a kilőtt nyílhegy. A számszeríj felhúzását különböző felhúzó szerkezetek segítették.

Nos egy ilyen számszeríj vesszejének a vashegye került elő a múzeum udvarán. 2006-ban a szennyvíz levezető csatorna ásásakor vettem észre, hogy az árok falából, úgy 40 cm. mélyen, kiáll egy rozsdás vasdarab vége. Nem voltam rest, lemásztam, és óvatosan kibányásztam a hosszúkás,nyújtott gúlaformájú, köpűsen végződő tárgyat, mely kb. 8 cm hosszú volt. Bár rögvest nyílhegyre gyanakodtam, de nem mertem ráfogni, lehetett az rozsdás mivoltában akár egy hegyes végű kerítésvas is.


Mindenesetre bevittem restauráltatni a nyíregyházi múzeumba, ahol megerősítettek abba, hogy ez egy köpűs végződésű középkori számszeríjhegy. A tárgy 6 év után került vissza, s a Csenger középkorát bemutató tárlóban látható.

Már csak az a kérdés, hogy miként kerülhetett a jelenlegi múzeum udvarára ez a nyílhegy. Azt tudjuk, hogy ez a rész Csenger központjának számított, közel a középkori templomhoz. A Szamos is a közelben folyt, hiszen a múzeumudvar hátsó kerítésénél volt a meder, még az 1800-as évek közepén is. Az is nyilvánvaló, hogy a középkorban itten harcok nem voltak –bár erről az időszakról igen hézagosak a forrásaink, meglehet, hogy kis helyi csetepaté mégis megesett, s ez alkalommal lőtték ki ezt a nyílvesszőt. Bárhogy is volt, a nyílvessző a tárlóban Csenger középkorának egyik tanúja.
Oldal:  1 2 3 [4] 5 6 7 8 9