szerző: Fábián LászlóA csengeri zsidóságról első emlékezések az 1700-as évek közepétől vannak. A csengeri izraelita hitközség alapszabályait 1765-ben készítette el az első rabbi, mely bizonyítja, hogy Csengerben már akkor is már élt zsidóság, sőt az I. katonai Felmérés szöveges részében 1785-ben, már jelentős objektumok között a zsinagógát és ehhez tartozó különböző kisebb épületeket (fürdő,stb.) említ. Ha már ezen épületek állottak, akkor bizony szépszámú hitközségnek kellett azokat fenntartania. Temetőjük is már az 1700-as évek közepétől megvolt, mert a második rabbit, Spitz Mózest már ott helyezték örök nyugalomra. 
A ma is létező gondozott zsidó temető ( kép: csengeri múzeum adatbázisa)
A csengeri zsidóság első generációja nagy valószínűség szerint Cseh és Morvaországból származott, mert gróf Károlyi Sándor a Szatmár vármegyei falvakba –többek között Csengerbe is ekkor telepített zsidókat.
Az 1800-as ével elején újabb, immár Galiciából való beáramlás történt. A csengeri korabeli jegyzőkönyvekből, mely 1804-től indul, már név szerint is ismerjük az itteni zsidó lakosok nagy részét, például Lévi József árendást, Jakob gombkötőt, Berkovics Sámuel, Kauffmann Ábrahám és Kajzer József sahtert, de lehetne folytatni a sort. Ebben az időben ingatlant nem szerezhettek még, csak bérelt házakban, házrészekben laktak. Megélhetésüket főleg a földesúri haszonbérletekből- regálékból, kisebb iparűzésből és kereskedelemből fedezték. A zsidó iparosok olyan mesterségekkel foglalkoztak, melyek Csengerben újnak számítottak. A hitközség anyagi és számbeli gyarapodása lehetővé tette, hogy az eddig magánházban lévő kicsiny imaházuk helyett megépítsék 1820-ban (más források szerint 1832-ben) Szatmár megye egyik legnagyobb és legszebb zsinagógáját. Ez idő tájt a Spitz család tagjai töltötték be a rabbi állást.
A 19. század végén, de legfőként a 20. század elején Csenger központjában egymást érték a zsidó kereskedők boltjai, és lakóházai. Mondhatni a központ –azaz a Piac –kisvárosias küllemét ezek a soros, zárt beépítésű épületek adták meg, mely máig is megkülönbözeti a környékbeli, akár nagyobb településektől is. Az egyre népesedő hitközség 1886-ban 6 osztályos elemi iskolát állíttatott fel. Ez az első években egy magánlakásban működött, de néhány év múlva a gazdag hitközségi tagok által felajánlott összegekből, és kormánysegélyből a zsinagóga melletti telken megépült egy korszerű, három tantermes iskola. Első tanítói Kaszavitz Miksa és felesége voltak, akik mindketten kiváló pedagógusok voltak.
A XX. század elején a csengeri zsidók elitje már jelen van a helyi önkormányzatban is, a társadalmi-gazdasági és társasági élet meghatározó alakjai kerültek ki közülük. Csengerbe volt nyomda, (Satin.nyomda) ékszerüzlet, három szálloda, rengeteg kis üzlet, gőzmalom, két szódavízüzem –melyek a zsidó polgáraink szorgalmát és hozzáértését bizonyították. Csenger gyógyszertára- mely az elsők között létesült Szatmár megyében – Klein Rezső tulajdonában volt. A kisváros orvosai között találjuk dr. Kaszavitz Lászlót és dr. Mayer Áron is, állatorvosa dr. Gergely Antal volt. Működött egy Zsidó Nőegylet és több jótékony alapítvány.
Az egykori zsinagóga épülete ( kép: csengeri múzeum adatbázisa)
Jelenleg Csengerben nincs zsidó lakos, 1944 tavaszán Mátészalkára deportálták a több mint félezer főnyi helyi zsidóságot, melynek legnagyobb része a haláltáborokban pusztult el. Sajnos a zsinagógát az 1950-es évek végén az Országos Izraelita Iroda elkótyavetyélte, s lebontották. Emléküket a ma is álló, gondozott Zsidó Temető őrzi, ahol több nagytekintélyű zsidó rabbi, a nemzetközileg is ismert Jungreisz- rabbidinasztia tagjai vannak eltemetve.
Csenger és a környező falvak zsidóinak életben maradt tagjai közül kb. 70 család él Izraelben és kb. ugyanannyian élnek szétszóródva a világ országaiban, Európa, Amerika és Ausztrália földrészein.
(muzeum-csenger)
Új tárlat a csengeri Helytörténeti Múzeumban
