2017. okt.
05
  A múzeum falának rejtélye ...avagy miről mesél egy régi tégla
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Van annak már több mint tíz éve, hogy a múzeum bejárati falának alja kiomlott egy részen, s ennek javításakor a régi téglákat kiszedték, hogy újakat építsenek be. A kiszedett téglákon betűk és számok sejlettek, s letisztítás után világosan olvasható lett a domborított írás: CS. REF. EK. s felette a számok 1798 – azaz Csengeri Református Eklézsia 1798. A tégla nagyméretű volt, s jól kiégetett.



Vajon miről árulkodik ez a felírat?? Hogyan került a jelenlegi épület falába és mikor, csupa rejtély –amit meg kell fejteni. Szerencsére Csenger múltjáról, legalábbis a XVIII-XIX. századokból szinte részletekre menő forrásaink vannak.Ezek segítségével meg is kezdtem a nyomozást.

A jelenlegi Múzeum helyén- tehát nem a ma álló épületről van szó – ettől beljebb állt a volt református parókiája és telke. Miután a város az 1500-as évek derekán reformátussá vált, világos, hogy a római katolikus plébánia automatikusan parókiává vált. Az 1700-as évektól már nyomon tudjuk követni az épület sorsát. A régi épület meglehetősen elhasználódott, mert 1758-ban azt írták, hogy „a parochiális házat újonnan megtsináltatták” –azaz újjjáépítették.

Feljegyezték 1775-ben, hogy a ”parochiális házat megséndejeztették s a telek eljét boronába vétették” – azaz fából készült kerítést húztak eleje.
Lassan közeledünk a téglán jegyzett évszámhoz!! A református egyház krónikája fellebbenti a fátylat, mert az 1808-ban beírt feljegyzés elárulja ezt. Ezt írták: „ ...a tiszteletes predikátor lakására rendelt telek napkeleti vége a Szamosra nyúl, nyugati az utcára. Ezen parochian van egy tégla ház. /.../ Ez a ház építtetett a Ref. Eklézsia költségével 1801-ben. „ Nos ezekből az adatokból megtudhatjuk mikor épült újjá téglából a parókia.
Ezen téglák égetését azonban már évekkel azelőtt meg kellett kezdeni –tehát meg van fejtve az 1798-as dátum. Az a tény, hogy tégla kellett, arra enged következtetni, hogy a régi épület vályogból épülhetett, vagy azzal bővítették ki. Az elkészült épületben a leírás szerint 1854-ben „ négy nagy kényelmes szoba volt, konyha-szobával, kamrával, pinczével és több szükséges épületekkel. De a telek minden nap kisebbedett a Szamos szaggatás által”
A térkép az I. Katonai Felmérés Csenger ezen részét mutató részlet. A bekeretezett rész a Múzeum környékét mutatja.

Tudni kell, hogy a szabályozás előtt a folyó közvetlenül , ahol most a múzeum hátsó kerítése áll - ott folyt. Valószínű ezért a parókiát a telekkel együtt az eklézsia eladta 1866-ban s átköltözött a Teleky család egykori udvarházába, melyet 1811-ben építettek. A régi parókiát Kauffmann Max gazdag zsidó kereskedő vette meg, aki azt lebontatta, a az 1800-as évek végén felépítette a ma is álló neoklasszicista épületet, ám a használható téglákat beépíttette a falba.

Furcsa az élet, a jelenlegi Múzeum épülete, ami zsidó ház volt, magában őrzi az egykori református parókia tégláit, s ezáltal annak emlékét is. A tégla a Csenger reformációját bemutató tárolóban tekinthető meg.

2017. aug.
04
  Nagygéci Hagyományőrző Emléknap
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
Július 29-én harang megáldásával és szoboravatással egybekötött emléknapot szervezett a Nagygécért Közhasznú Egyesület. Az ünnepségre a világháborús emlékparkban került sor, ahol köszöntőt mondott Kovács Sándor a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője, valamint Juhász Ferenc a Nagygécért Közhasznú Egyesület elnöke, Csenger Város Önkormányzata részéről Dócs Attila, megyei közgyűlési képviselő vett részt a jeles eseményen.



A rendezvény külön érdekessége volt, hogy visszakerült eredeti helyére az 1930-as évek elején Nagygéc templomának részére öntött harang. A köszöntő beszédek után a harang megáldására került sor, ahol Bélbász Szűcs Andrea és Marosvölgyi Péter lelkipásztor áldotta meg a Nagygécbe visszakerült régi és az új harangot egyaránt. Az ünnepi programok a „Megmaradás Temploma”-ban folytatódtak, ahol Bélbász Szűcs Andrea celebrálásával adtak hálát mindenható Urunknak.



A hálaadó istentisztelet után avatták fel a diófából készült „imádkozó kezet” ábrázoló szobrot, amit Kovács Sándor és a fafaragó szobrászművész Halász Attila leplezett le, az alkotás a művész felajánlása és egyben hozzájárulása volt az egyesület elmúlt években végzett munkájához. A rendezvényt a csengersimai református gyülekezet fiataljainak kulturális színpadi műsora zárta.

forrás:/CsengeriTV/
2017. jún.
28
  A rémségek kastélya - valóság vagy legenda
Kategória: programajánló - Közzétette: admin
Egész nyáron látogatható Nagygécen a Megmaradás Háza kiállitótermeben a helység történetét bemutató kiállitás, amely Haynau nagygéci kisértet kastélyának bemutatásával bővült.
Az épület körül a hónapokat jelképező fák állnak. A Megmaradás Háza arra is emlékeztet, hogy a nagyéciek soha nem adták fel a jövőjükbe vetett hitüket. Ebben az épületben kapott helyet a Nagygéc történetét bemutató, nagyszabású kiállítás, melyet a Csengeri Helytörténeti Múzeum készített. 8 tablón, 2 élőképen és 2 tárlón keresztül elevenedik meg a település múltja, különös hangsúlyt fektetve a templomra, Haynau-ra és az árvízre.




Tárlatvezetőnk, Fábián László a kinzókamara tablójának az épitését irányitja

Különös kegyetlensége miatt kényszernyugdíjazták báró Haynaut 1850-ben. Végkielégítéséből vásárolta meg Majlát Györgytől kisgéci pusztáján lévő kastélyát. A kúria helyén a korabeli leírások szerint emeletes kastély állt, amiből azonban mára nem maradt fenn semmi.
Tárlatvezetőnk, Fábián László alábbi irásából többet tudhatunk meg Haynauról és a nagygéci kastélyáról:



-------------------------------------------------

Megmaradás Háza – Magyarság Háza:

“Az épület különleges építészeti megoldásokkal a születést és a halált jeleníti meg. Mindkettőt egy-egy kupola szimbolizálja. A belső kupola a születésé, a külső a halálé. Az épület tetején egy különleges fényfolyosó helyezkedik el, az újszülöttek a fénnyel érkeznek és a halottak a fénnyel távoznak.

Az épület tengelye megegyezik a nyári napforduló tengelyével. Az épület körül a hónapokat jelképező fák állnak. A Megmaradás Háza arra is emlékeztet, hogy a nagyéciek soha nem adták fel a jövőjükbe vetett hitüket.


Emlékpark nyitva tartása:
Hétfő 08.00 – 18.00
Kedd 08.00 – 18.00
Szerda 08.00 – 18.00
Csütörtök 08.00 – 18.00
Péntek 08.00 – 18.00
Szombat 08.00 – 18.00
Vasárnap 08.00 – 18.00
2017. máj.
19
  Tarr János festőművész kiállitása Csengerben
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
A múlt héten megnyiitott kiállitás máris nagy sikernek örvend városunkban. A " Visszatérés szülöföldemre" cimmel ismertté vált vándorkiállitás a múlt években több városban is latható volt megyénkben. Csengerben ez az esemény még nagyobb jelentőséggel bir , hiszen a Vaján élő Tarr János , városunk szülötte.



A kiállitáson szereplő olajfestmények nagyrésze a szülőföld festői tájait örökiti meg, de ezeken kivűl számos pasztell és akvarell festményekben gyönyörködhet a látogató, ha időt szán a csengeri múzeumban berendezett tárlat megtekintésére.
A képek egy része megvásárolható. A kiállitás július közepéig lesz látogatható.

(nordi)
2016. szept.
10
  A Kastély utca keservessége!
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Ahogy mondani szokták, könnyebb a jót megszokni, s a múltat – főképpen ha nem éppen kellemes emlékek fűződnek hozzá – igen hamar el szoktuk felejteni.
Egy mai fiatalabb korosztály talán el sem tudja képzelni, hogy alig száz éve (de még utána is jóval később) milyen állapotok uralkodtak az utcák járhatóságát illetően. Nem árt ezért felidézni a korabeli útviszonyokat.


Csenger község képviselő testületének 1919. évi jegyzőkönyvében találtam érdekes adalékokat a bizonyos Kastély utcai állapotokról. Kastély utcának a mai Jókai utcát nevezték egykor, mely közel sem volt olyan hosszú, mint manapság, talán a harmada sem, és csak mai Jókai-köztől kezdődött kifelé, elszórtan álló házakból állt.

Az 1919-es év amúgy elég szomorú volt Csenger, de az ország számára is. A Károlyi-kormány idétlenkedése, a kommunista diktatúra - amiből Csenger szerencsére jóformán kimaradt - és az áprilisban bevonuló román csapatok, s a megszállás igencsak megviselték a községet.
Ettől függetlenül az egyszerű embereket a saját környezetének gondja-baja érdekli, számára ezek a legfontosabbak. Így volt ez a Kastély utca lakóinak esetében is.
Idézzük fel a Képviselő testület 1919. december 7-i ülésének jegyzőkönyvét. A községi bíró, Kun László előterjesztést tett, hogy a Kastély utcai lakóinak helyzete igen siralmas, különösen az akkori esős időszakban. Mint mondotta
„…A nyakig sáros utcából nem csak a gyerekek, de a felnőttek sem tudnak kijutni. Ilyenkor az iskolaköteles kiskorúak hetekig nem járhatnak iskolába, s igaz az, hogy tartós esőzéskor a Kastély utcában kihalt az élet!!”

Kun László bíró még hozzátette, hogy ezen feltétlenül segíteni kellene, de ez költséges és nehéz s „ez idő szerint konkrét javaslattal nem is tudok előállani” A kérdés megoldást a közgyűlés bölcs belátására és emberies érzelmeire bízta, s hogy „a Kastély utcai lakók járda létesítése iránti kérelme tárgyában kedvezően intézkedni szíveskedjék”
A kacifántosan megfogalmazott kérést a gyűlés bizonyára hosszasan megvitatta, „belátták a Kastély utcai lakók kérelmének jogos voltát és igazságosságát!”

Végül is a következő 61/1919 számú Határozatot hozták, melyben közölték, hogy „ez idő szerint a testület képtelen a helyzeten segíteni, mert sem a járda építéshez szükséges anyaggal, sem pedig a költség fedezéséhez szükséges pénzzel nem rendelkezik!” Ugyanakkor hozzátették, azt a nem elhanyagolható érvet is, miszerint „a kommunista uralom alatt a pallójárda deszkáit lelkiismeretlen emberek felszedték és elhordták!!!” Mindenesetre biztosították a Kastély utca lakóit, hogy „amint a viszonyok kedvezően változnak, a község első kötelességének fogja tenni, hogy a Kastély utca lakóinak közlekedési mizériáját megszüntesse.” – azaz járdát építsenek.



Hogy erre meddig kellett várni nem ismerjük, tudjuk jól, hogy a viszonyok kedvező változása ritkán és lassan jön el. De csak eljött, hiszen gyermekkoromban, amikor odaköltöztünk (1956), már volt járda, igaz csak kb. 80 cm széles, kis távközökkel lerakott, letöredezett, félig elsüllyedt betonlapokból álló. Ám maga az utca – mint sok csengeri utca akkoriban – hagyományos földút volt, esős időben, ősszel, tavasszal szinte járhatatlan. A mellékelt kép is ezt az állapotot idézi fel.

A Jókai utca egyébként kb. a hatvanas évek elején kapott szilárd burkolatot. Bizony, amikor dohogtunk-morogtunk néhanapján, ha útfelbontással, csatornázással együttjáró, elkerülhetetlen kellemetlenségekkel szembesültünk, akkor nem árt visszaidézni a korabeli állapotokat.

(cshm-fl)
Oldal:  1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10