2019. aug.
14
  30 éve város Csenger... fotókiállitás a múzeumban
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Még javában tartott az ásatás az udvaron, de ezzel párhuzamosan egy új kiállítás rendezésébe kezdtünk bele. A 2019-es év ugyanis a jubileumok éve!! 800 éve, hogy Csengert először említik okleveles forrásban, ugyanakkor 1429-ben már mint mezővárost írták, és végül 1989-ben, azaz 30 éve lett újra város Csenger. Ezt az eseményt fényképkiállítással tettük emlékezetessé.



A fotókon keresztül végig követhettük a harminc év változásait, a múzeum adattárában lévő régi fényképeken még a régi, ma már nem látható utcaképek, épületek szerepelnek, valamint a nagy bontások és építkezéseket figyelhetjük meg. Ezek a képek főképpen a mai generáció számára roppant érdekesek, hiszen ők ezeket még nem láthatták.



Sorrendben az önkormányzat 1990-es nagy beruházásai következtek, az átadások ünnepi pillanatai. valamint a testvérvárosi szerződések eseményeit követhetjük nyomon. Végezetül a 200-évek és a legújabb, több mint egy évtizedről szóló fotók teszik teljessé a városunk harminc éves fejlődését, történéseit bemutató tárlatot.

2019. júl.
13
  Retró: Az 1992-es ásatásokról
Kategória: Egyéb - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A napokban került elő egy színes 6x6-os negatív, amit még le sem nagyítottunk 1992 óta. Szerencsére ma már van digitalizáló masinánk, és így erről sikerült képeket elővarázsolni. Látható, hogy egy kora Árpád-kori templom körüli temetőről van szó.



Abban az időben csak a templom köré volt szabad temetkezni- a megszentelt földbe. képzelhetjük, hogy egy nagyobb udvarnyi területen az évszázadok alatt hány halottat temettek el, vagyis hány csontvázat találtunk. Még így is kevés volt, hiszen ez a falu Senye csak az 1300-as évek végéig állt, utána elnéptelenedett.



A többszázra menő csontvázak mellett nem sok lelet volt, hiszen a korai kereszténység igen szigorúan vette a mellékletekkel való temetkezés tilalmát, mindenesetre így is egy tucat , úgynevezett S végű hajkarikát, fülbevalót találtunk, alig 5-6 érmét az Árpád korból, Mint már korábban említettem, néhány igen furcsa fekvésű csontvázra is bukkantunk. Sajnos az egész ásatási anyag nem volt eddig publikálva, amit az ez éveben megjelenő Monográfiában Pintye Gábor régész pótolni fog.
2019. júl.
09
  A honfoglaláskori nyílhegy
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Sanyikerten az 2017 ásatáson detektoros terepbejárás is volt. Ennek során bukkant rá segítőnk ,Papp Tamás erre a nyílhegyre, melyről kiderült, hogy honfoglaláskor nyílhegy típus, jellegzetes deltoid formájú, tüskés megoldású.



Számtalan variációja van ezeknek a típusoknak. A sanyikerti nyílhegy aránylag jó megtartású, talán a tüskéje lett kissé rövidebb. A lékelt koponya és ez a nyílhegy ékes bizonyítéka annak, hogy Csenger környékén i.már a honfoglalás idején is éltek elődeink.
2019. jún.
26
  Nagy az érdeklődés a Csenger monográfia iránt
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: nordi

A Csengerről szóló monográfia még szerkesztés alatt van de az iránta való érdeklődés még engem is meglepett. ( már 10 éve szerkesztek egy paranormális esetekről szóló oldalt is és azt hittem már semmin nem lepődök meg)...A lényeg a lényeg hogy ne írjak hülyeségeket megkerestem Fábián Lászlót a monográfia egyik szerzőjét, néhány biztos információért amit az alábbiakban megosztok az olvasókkal



A legrégebbi képeslap Csengerről - A Piac

"Csengerről utoljára 1976-ban jelent meg egy összefoglaló tudományos munka, de, mint azt akkor a szerkesztő Dankó Imre írta ez csak egy vázlatnak tekintendő egy későbbi, igazi monográfiához. Miközben a Csengertől jóval jelentéktelenebb múlttal rendelkező települések sorra jelentették meg monográfiájukat, ilyen –olyan igényességgel, addig Csengerben nem mozdult semmi. Pedig a város történelme, a bőséges források kívántak egy tudományosan szakszerű, mindenre kiterjedő összefoglaló munkát." - kezdte az ismertetést Fábián László

- Hogyan indult a munka és kik segítettek egy ilyen egy ilyen nagy volumenű projekt megvalósításában ?

"Egy pályázatnak köszönhetően az anyagi források megnyíltak, s már csak a szerkesztőbizottságnak kellett felállni, meghatározni a részfeladatokat. Természetesen régi szakmai barátunkhoz a nyíregyházi Jósa András Múzeumhoz fordultunk segítségért, az ottani szakemberekhez. Hamarosan összeállt a szakembergárda a kötet megírásához. Azt már előre lehet tudni, hogy biztosan valami kimarad majd, valamit másképp is lehetett volna csinálni, de ez minden monográfiánál így van, ezt menti, hogy ugyanakkor a megjelenési idő is igen szoros volt."

- Mit jelent az olvasók számára "a szoros megjelenési idő " mikor olvashatunk bele a monográfiába?

"A megjelenés dátuma már ismert, augusztus 13-án lesz az ünnepélyes bemutató, ahol a szerkesztők is bemutatkoznak. A kötet keményfedelű lesz, kb. 500 példányban és 5-600 oldalt tesz ki. Árát még nem lehet tudni, azt a nyomdai költségek után lehet kikalkulálni. Az bizonyos, hogy a monográfia a későbbiekben forrásmunkává válik."
A facebookon már megjelent egy előjegyzési lehetőség is, de a múzeumban bárki benyújthatja igenyét a monográfiára .



A Szuhányi kastély

Néhány kiegészítés a monográfia tartalmáról: Az őskort dr. Istvánovits Eszter régész írja, a középkort dr. Németh Péter régész, ebben külön Jánosiról Jakab Attila régész és Sanyikertről Pintye Gábor régész ír tanulmányt. A Melith család megjelenésétől az -1711-ig tartó éveket Nagy Dóra levéltáros, míg a XVIII. századtól 1848-ig tartó időt Kujbusné Mecsei Éva főlevéltáros tárja fel, 1848- tól 1950 ig terjedő időszakot dr. Bene János történész dolgozza fel.

A csengeri Melith kastélyról is szó esik- Fábián Lászlótól-. 1950- től 1975-ig tartó éveket Szabó János kultúrtörténész tekinti át, az 1975-től napjainkig időszakot Fábián László és Fábián Béla írta meg. A kötetben Csenger néprajza is tért kap, ami Fábián László etnográfus munkája.
2019. jún.
23
  800 éves lett városunk
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Bizony, ennyi idő már történelmi léptékű, és számon tartható évforduló. Egyszóval nyolcszáz éve, 1219-ben,jegyezték le Csenger nevét először, másként szólva, ez az első írásos említése településünknek. De ne tévesszen meg senkit ez a dátum, hiszen itt már minden bizonnyal jóval korábban állt falu, csak éppen írásos forrás nem szól róla. Ahhoz lehetne ezt hasonlítani, mintha egy személyt csak húsz éves korától vennénk számba, mert korábbi igazolványai, iratai eltűntek.

Ismerve azonban hazánk vérzivataros történelmét, bőven volt alkalom arra, hogy, egy-vagy több korábbi Csengert említő okirat elpusztuljon. Elég csak azt a szomorú tényt felidézni, hogy 1219 után 23 évvel, 1241-42-ben a tatárjáráskor mennyi kolostor, udvarház, templom és vár lett a tűz martaléka, az ezekben őrzött kincsekkel együtt, s főként ami fájóbb, mennyi, ezeknél sokkal értékesebb iratanyag, kódex, pergamen semmisült meg.

Bár, mint tudjuk, az első írásos említés csak 1219.ből szól, de azt is bizonyosnak vehetjük, hogy honfoglaló eleink már megtelepedtek itt –bizonyság maga a Csenger-név is (ótörök személynév) és a honfoglaláskori sír is, ezenkívül az iskola alapozásakor előkerült III. Béla (1172-1196) rézpénze is
Ideje, ezek után rátérni az első említés helyére. Ez az úgynevezett Váradi Regestrumban található. Az Árpád-kori Magyarországon a káptalani székhelyeken –többek között Nagyváradon voltak „hites helyek” –ahol peres ügyeiket intézhették a korabeli emberek. Itt voltak megtartva a hírhedt „istenítéletek”, melyeknek egyik legelterjedtebb formája a „tűzesvas próba” volt. Ez azt jelentette, hogy egy izzításig hevített vasdarabot- legtöbbször keresztet- kellett megfogni, s bizonyos ideig tartani, s ha a bekötözött, lepecsételt seb, meghatározott időn belül begyógyult, akkor az illető volt a per nyertese, hiszen Isten egyértelműen megmutatta az igazságot.
Ezeket az eseteket egy könyvben regisztrálták, vezették, s ez lett a híres Váradi Regestrum, aminek eredetije persze később elpusztult.

A Káta nemzetség már az 1200-as évek elején már megjelent Csengerben, s a ő nemzetségükből származó Csaholyi-család ide tette központját, s ezzel a további fejlődést előkészítette.

Csenger első említése pontosan emígyen van leírva a 86. tételben::”Ariam fratrem eius, Lucam de villa Senguer…” Csenger nevét a középkortól többféleképpen írták –bár hangzásban ugyanaz volt mint ahogy ma is ejtjük. Írták Chenguer,- Chrengur,- Chenger – Tsenger formában, hiszen még korábban nem volt egységes helyesírási szabály
Legyünk tehát méltán büszkék, hogy városunk már közel egy évezrede áll fenn hivatalosan is, s reméljük a történelem kiismerhetetlen, szabályozhatatlan eseményei közepette is fennmarad még legalább még ennyi ideig.

A nyolcszáz évet méltóképp emlékezetessé teszi az, hogy ez év Augusztus 20-án megjelenik egy terjedelmes, minden részletre odafigyelő tudományos monográfia Csengerről. Ez a hiánypótló mű már régóta vajúdó probléma, Csengertől jóval kisebb jelentőségű települések sorra adták ki monográfiájukat, míg a miénk csak egyre váratott magára. A tény, hogy városunk most nyolcszáz éves –ugyanakkor újabbkori városunk pedig harminc – a legjobb indok és lehetőség, hogy a Monográfia megszülessen és remélhetőleg forrásmunka lesz a későbbi kutatók számára.
Oldal:  1 2 3 4 ... 9 10 11