szerző: Fábián László

Egy jobbravaló múzeum berendezett tárlói nem az örökkévalóságnak készülnek, hanem újabb és érdekesebb tárgyak esetében cserélődnek a már ott elhelyezettek.
Nemrég lett házilagosan kirestaurálva két úgynevezett „gyutacsos” pisztoly, melyekre új agyat kellett varázsolni, s így már kikerülhetnek a Csenger XIX. századi történetét bemutató tárlóba.



Vegyük jobban szemügyre ezeket a tárgyakat, s tudjunk meg minél többet róluk. A pisztolyok a Gimnázium azóta megszűnt gyűjteményéből kerültek hozzánk még az 1960-as évek végén. Bene János, a Jósa András Múzeum címzetes igazgatója, (amúgy hadtörténész )adott róluk részletesebb leírást. Ezek szerint ezek a fegyverek az 1800-as évek közepén terjedtek el a hadseregben és a civil életben. Még elől töltősök voltak, de a bizonytalan kovás-acélos rendszerűnél sokkal korszerűbb volt az elsütésük, mely már gyutaccsal történt.

A képen látható pisztolyok rövid csövük után ítélve, csak amolyan zsebpisztolyok lehettek, és a többszögletű cső inkább korai formára utal. Ezeket a zsebpisztolyokat „parasztpisztolyoknak” is hívták, főképpen önvédelemre szolgáltak. De kerülhettek betyárok, rablók kezébe is. A forróbb fejű legények is előszeretettel hordták, egyrészt „státuszszimbólumként”, másrészt szórakozásból durrogtattak vele. Jegyzőkönyvek tanúsága szerint itt Csengerben ilyennel nem öltek meg senkit soha, legfeljebb fenyegetőztek a fegyverrel.