2018. júl.
08
  A csengerjánosi kardos vitéz csempe
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A múzeum régészeti anyagának egyik igen szép darabját képezi ez a csempe, mely a Jánosi ásatásból kikerült tárgyakat bemutató tárló egyik legmutatósabbja. Szépen égetett agyag, hosszúkás téglalap formájú, mérete 17 x 10 cm. Már megtalálásának körülményei is rettenetesen szerencsések voltak.

Ugyanis 1982-83-86-ban volt a Jánosi templom, illetve az azt övező temető sírjainak régészeti feltárása. 1983 tavaszán kezdődött meg az érdemi munka, az előző évben csak egy kutatóárokig jutottunk.
Nos, az ásatási területtől Pátyod felé eső részen akkor pontosan szántottak, s ilyenkor egy vérbeli régész rögtön szagot kap, mint ahogy Varga Béla vezető régész esetében is ez történt.

Kis csapatunk átment a friss szántásra, s mint a varjuk baktattunk az eke után, vizsgálva a frissen kiszántott földet. Ekkor pillantottuk meg a csempét, pontosabban annak felső részét. Már ez is öröm volt, de pár méterre előbukkant a középső rész is, ezt bizonyította, hogy pontosan egybeillett a két darab. Sajnáltuk, hogy az utolsó, alsó tag hiányzik, ám Varga Béla nem adta fel. Kijelölt egy kb. 2x2 méteres szelvényt s azt elkezdtük ásni, mindenféle cserepek jöttek elő, de mi csak a hiányzó csempedarab után kutattunk.

Körülbelül két méter mélységben meg is lett az eredménye munkánknak, hiszen előbukkant az utolsó, áhított rész is. Mondhatni ez felért egy lottó főnyereménnyel, hiszen a három darab, három különböző helyről került elő. Régészünk nem tudni milyen előérzettől áthatva, pontosan azt a kis területet jelölte ki ásni, ahol a csempe harmadik darabja bújt el. Ilyen mázli egy életben egyszer ha éri a régészt.

Mi is adja ennek a tárgynak rendkívüliségét? Elsősorban igen gazdag viselettörténeti adalékokat árul el, a képi párhuzamokból –metszetek- festmények – az 1600-as évek férfi viseletét tanulmányozhatjuk rajta.

Egy igen naivul megmintázott alakot látunk, mely egyik kezében egy görbe, úgynevezett fokélű szablyát tart, míg másik kezét csípőjén tartja. Bal oldalon egy Cz:I: feliratot olvashatunk..

Kezdjük elemezni a képet. Először is a feliratot nézzük. Több megfejtés is adódik, az egyik, hogy ezek egy eddig ismeretlen név kezdőbetűi. Az ismert Jánosi nevek nem illenek ide, de ettől még lehet idevaló a személy. A másik feltevés, hogy a betűk azt adják ki, hogy Cz(enger) I (annosi).

A csempéről a rajzot Fábián László készítette.



De menjünk tovább, nézzük a szablyát. Jellegzetes 16.-17.- századi típus, a penge úgynevezett fokélben végződik, mely azt jelenti, hogy a végét a éllel szemben is visszaköszörülték, s így vágáskor visszahúzva is lehetett metszeni. Az alak viselete is kimondottan 17. századi jegyeket hordoz. A szoknyaszerű, rövid dolmány a kor divatja volt, bőven lehet találni párhuzamokat korabeli metszeteken, festményeken, mint látjuk. Ezt a fajta dolmányt „lengyel” dolmánynak hívták, melyet a szintén nagy előszeretettel viselt, "„kötélöv- vagy zsinóröv"” fogott össze. A csizma is jellegzetes magyar, XVII. századi típus..
Érdemes lenne ezt a csempét viselettanilag egy igen neves művészettörténésznek- viselettörténésznek áttanulmányoznia, mert még biztosan számtalan kortörténeti ritkaságot, érdekességet rejthet.