2021. szept.
09
09
Kései főhajtás a hősök előtt...Kategória: Nem látható értékeink - Közzétette: admin
szerző: Fábián László
Történelmünk szomorú epizódjai közé sorolhatók az I. és II. Világháború hősi halottjainak kálváriája. Sírjukat többnyire beborítja a gaz, elfelejtették őket, főként – és ez az I. világháborús sírokra vonatkozik – idegen földben nyugszanak. De igazán a II. Világháborúban elesett magyar katonák lettek igazán elfeledve, hiszen a kommunista időben ők a dicső szovjet Vöröshadsereg ellen küzdöttek, s ezért lett a feledés osztályrészük.
Hála Istennek Csenger és környéke mentes volt a harcoktól, s így csatákban elesett hősökről nem igen beszélhetünk. Ennek ellenére a háború így is meghozta áldozatait. A volt Szuhányi kastély 1944-45-ben hadikórházként működött, ahol a visszavonuló, leszakadt, a hadifogság elől bujkáló, teljesen leromlott állapotú katonákat ápoltak több-kevesebb sikerrel. Kilenc itten meghalt személyről tudunk, s ezekből egy német katona is volt. Legtöbbjüket a római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
A rendszerváltás után, de különösen az elmúlt évtizedekben a Magyar Honvédség régi adósságát törlesztve a hősi halottak sírját kutatja, s feltárja, helyezi méltó környezetbe. Szeptember 7-én Csengerbe érkezett a Magyar Honvédség két szakembere, Kertész József százados, az 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda irodavezető helyettese, és Bihari Márk tart. főtörzsőrmester, a Hadisírkutató Osztály nevében. Ők levéltári kutatások alapján a helyi múzeum munkatársaival közösen a helyszíneken- a katolikus és a régi ref. temetőben – próbálták beazonosítani a lehetséges sírok helyét. Ez igen nehéz volt, halvány reménysugarat Gyarmati Lajos sírásó adott, aki a Szuhányi kripta mögötti területet jelölte meg. Ugyanakkor a régi ref. temetőben, egy I. Világháborús sírt találtunk a bozótban, felirata: 1914-1918. Lázár Bozsányi Lajos gyalogos. Megh: 1924. VL.24.
Kérésünk az lenne, hogy bárki, akinek a legcsekélyebb információ morzsa is lenne a hadisírokkal kapcsolatosan, az feltétlenül vegye fel a kapcsolatot a múzeummal, hogy hősi halottaink nyughelyét meg tudjuk jelölni, megadva ezzel az elkésett tiszteletet.
Történelmünk szomorú epizódjai közé sorolhatók az I. és II. Világháború hősi halottjainak kálváriája. Sírjukat többnyire beborítja a gaz, elfelejtették őket, főként – és ez az I. világháborús sírokra vonatkozik – idegen földben nyugszanak. De igazán a II. Világháborúban elesett magyar katonák lettek igazán elfeledve, hiszen a kommunista időben ők a dicső szovjet Vöröshadsereg ellen küzdöttek, s ezért lett a feledés osztályrészük.
Hála Istennek Csenger és környéke mentes volt a harcoktól, s így csatákban elesett hősökről nem igen beszélhetünk. Ennek ellenére a háború így is meghozta áldozatait. A volt Szuhányi kastély 1944-45-ben hadikórházként működött, ahol a visszavonuló, leszakadt, a hadifogság elől bujkáló, teljesen leromlott állapotú katonákat ápoltak több-kevesebb sikerrel. Kilenc itten meghalt személyről tudunk, s ezekből egy német katona is volt. Legtöbbjüket a római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
A rendszerváltás után, de különösen az elmúlt évtizedekben a Magyar Honvédség régi adósságát törlesztve a hősi halottak sírját kutatja, s feltárja, helyezi méltó környezetbe. Szeptember 7-én Csengerbe érkezett a Magyar Honvédség két szakembere, Kertész József százados, az 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda irodavezető helyettese, és Bihari Márk tart. főtörzsőrmester, a Hadisírkutató Osztály nevében. Ők levéltári kutatások alapján a helyi múzeum munkatársaival közösen a helyszíneken- a katolikus és a régi ref. temetőben – próbálták beazonosítani a lehetséges sírok helyét. Ez igen nehéz volt, halvány reménysugarat Gyarmati Lajos sírásó adott, aki a Szuhányi kripta mögötti területet jelölte meg. Ugyanakkor a régi ref. temetőben, egy I. Világháborús sírt találtunk a bozótban, felirata: 1914-1918. Lázár Bozsányi Lajos gyalogos. Megh: 1924. VL.24.
Kérésünk az lenne, hogy bárki, akinek a legcsekélyebb információ morzsa is lenne a hadisírokkal kapcsolatosan, az feltétlenül vegye fel a kapcsolatot a múzeummal, hogy hősi halottaink nyughelyét meg tudjuk jelölni, megadva ezzel az elkésett tiszteletet.
