szerző: Fábián László

Múzeumunk gazdag csempeanyagából is kiemelkedik egy középkorra keltezhető csempetöredék. Értékét az adja, hogy viselettörténetileg fontos elemet ábrázol, mégpedig egy úgynevezett „teljes” lovagi páncélzatot, mellvérttel, karvédőkkel, sőt a töredék bal oldalán egy kétélű pallos markolatát is láthatjuk, s sejlik a lovagi öv is. Ez a páncélzat típus, mely a lábfejtől a fejig védte viselőjét az 1400-1500- as években volt jellemző, számos főúri síremléken (tumbán) láthatjuk teljes pompájában.




Reméljük, az új M49-es út Jánosit is érintő szakaszán a munkálatok folytán az egykori, már az Árpád-korban is állt falu feltárja titkait. Addig is marad számunkra a tavasszal –ősszel rendszeres terepbejárás, melynek során majd a friss szántásokból előkerült leleteknek örvendezhetünk.

szerző: Fábián László

A napokban régi ismerősünket, Szabó Előd családfakutatót fogadtuk a múzeum finoman temperált hőmérsékletű irodájában. Nem jött üres kézzel, magával hozta legújabb könyvét, melynek címe: „ Óriáscsaládfák földjén –Nagyecsed családjai. „ A 390 oldalas, színes fotókkal is ellátott könyv rengeteg információt hordoz az ecsedi családok tömkelegéről.




Az óriáscsaládok kifejezés azt takarja, hogy Ecseden igen bonyolult, szinte kibogozhatatlan – bár ezt Előd megoldotta- családi kapcsolatokat talált. Mint ahogy írta, Nagyecsed igen különleges helyet foglal el a családtörténeti szakmában. Külön érdekesség és szinte egyedi, hogy rengeteg úgynevezett ragadványnévvel tudják az azonos nevű óriáscsaládokon belül megkülönböztetni egymást. Szabó Előd ajándékképpen egy dedikált kötettel gyarapította szakkönyvtárunkat.

szerző: Fábián László

Az 1970-es évek elején a Hazafias Népfront szerepe országosan felértékelődött hazánkban, amit egy 1967-ben tartott tanácskozáson így fogalmaztak meg: „A mi pártunk (MSZMP) a demokratikus hagyományok megóvására és megőrzésére mindig igen nagy figyelmet fordított”. E kedvező légkörben, ezen felbuzdulva országszerte megindult az értékmentő mozgalom.



Csengerben a Gimnáziumban létesült is egy gyűjtemény, s az Általános Iskolában is kibontakozott a gyűjtőmunka. Sajnos ezek, megfelelő körülmények –az állandó hely és egyebek, többek között személyi feltételek– hiányában erősen megfogyatkoztak, jelentéktelenné váltak, elenyésztek.
Az ált. iskola honismereti szakkörét 1974-ben Fábián Béla vette át, a majdnem végzetesen megcsappant tárgyi anyagot megsokszorozta, s majd ennek eredményeként 1977 április 4-én megnyílt egy Helytörténeti Kiállítás - immáron állandó helyen - ,mely egy gyűjtemény megmaradásának, fejleszthetőségének, szakszerűségének legfontosabb, döntő kritériuma. Ez a ”Kismúzeum” a mai görög katolikus templom helyén álló , ú.n. Pongrácz- házban nyert elhelyezést. Ebben az épületben három szolgálati lakás volt, ebből a harmadik lett a „múzeum”, ahol először két, majd három szobában kellett elhelyezni az anyagot.




Ez igen csekély számú régészeti, kissé bővebb történeti tárgyakkal mutatta be Csenger történetét, szakszerű installációkkal, magyarázó szövegekkel, fotókkal. Mindezeket a Gimnázium hajdani, leselejtezett falitárlóiban lehetett megtekinteni. Ugyanakkor a néprajzi anyag, ami a legnagyobb számban állt rendelkezésre, előbb egy, később két szobában lett elrendezve. A honismereti szakkör és a múzeum vezetését 1977-ben e sorok írója vette át.




A múzeum, akkoriban, az 1970-es évek közepén s később a megyében is mértékadó volt, hiszen e szatmári térségben ez volt az első, és egyetlen állandó jellegű, szakszerű Helytörténeti Kiállítás. A gyűjtemény a meginduló idegenforgalom kedvelt színtere lett, ám idővel úgymond kinőtte magát. Csenger vezetősége ezért úgy döntött, hogy ez egy új nagyobb épületet, s méltó környezetet érdemelne, és 1982 után a város központjában egy megürült, reprezentatív épületet bocsájtott e nemes cél érdekében.