szerző: Fábián László

Nem lehet eléggé hálásnak lenni a Szuhányi –családnak, pontosabban Kenessey Csabának
és feleségének Szuhányi Máriának, hogy a családi relelikviájuk értékes részeit –díszmagyar-díszkard és családi festmény –múzeumunknak, illetve Csengernek adományozták. Azonban nem eléggé ismert úgy Csengerben, mint a vármegyében Kenesseyné Szuhányi Mária tudományos munkássága.




Mária Csengerben született, itt gyermekeskedett, míg a diktatúra nyomasztó közeledése miatt menekülniük kellett Svájcba, ahol jelenleg is élnek. Itt bontakozott ki tudományos munkássága.
Kenesseyné Szuhányi Mária a hazai individuál pszichológiai mozgalom újjászerveződésének nemzetközileg elismert szakembere, családterapeuta, az Interaktív Pszichiátriai Intézetek vezetője, különböző intézetek docense külföldön és belföldön is. Mintegy negyven éve foglalkozik gyermek és szülőképzéssel, valamint családterápia oktatással. Műveit számos nyelvre lefordították.



Ez a sokoldalú és tartalmas munka tette lehetővé, hogy 1993-ban Budapest adott otthont a 19. Nemzetközi Individuálpszichológiai Kongresszusnak. Egyetemi előadásokat tartott a Pannon Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, s segítette az új szemléletnek és módszereinek meghonosodását. Az egyetemek Mária szakmai munkájának elismeréseként a MIPE (Magyar Individuál Egyesület) elnöki feladataira kérték fel.

Részletezhetném még tovább tudományos munkásságát, eredményeit, összegezésül elmondhatjuk, hogy a magyar pszichológia élet kiválósága Kenesseyné Szuhányi Mária.
Kívánunk neki és családjának jó egészséget szülővárosából Csengerből.

szerző: Fábián László

A tavalyi év első jelentősebb adománya volt dr. Szuhányi Ferenc egykori csengeri országgyűlési képviselő millenniumi díszkardja, amit fel is öveztünk a már korábban kiállított díszmagyarjára. Már évek óta tény volt, hogy a Svájcban elő Kenessey Csaba a budai lakásukban őrzött olajfestményt, mely dr. Szuhányi Ferencet ábrázolja, az itt kiállított díszmagyarjában, a Múzeum számára felajánlja.



Elvileg tehát lényegében átadták az olajfestményt a Múzeumunknak, de a nagy távolság nehézségeket jelentett, hogy miként kerüljön ide a festmény. Nos, e hét elején, azaz március 6-án végre megoldódott a kérdés, Szabó János múzeumvezető egy alkalmi autóval el tudta hozni a képet, s ezzel teljes lett a Szuhányi enteriőr-azaz emléksarok.

Nem lehetünk eléggé hálásak Kenessey Csabának és feleségének Szuhányi Máriának ezért a nagy gesztusért, hogy a díszmagyar- díszkard és a festmény együtt reprezentálja a Szuhányi-család egykori jelentős szerepét Csengerben.