2024. jan.
24
24
....Ez az oldal már nem frissül...
A csengeri múzeum aktuális oldalához Katt ide!
A csengeri múzeum aktuális oldalához Katt ide!
2023. dec.
20
20
Csengeri Betlehemes játék szerző: Fábián László
Nehezen képzelhető el, hogy 150 éve még elevenen élt Csengerben egy mára már elfeledett népszokás, mely a Karácsonyi ünnepekhez kötődött. Ez a népszokás a Csengeri Betlehem néven ismert, pár éve lelkes amatőrökből álló Szivárvány Színház elő is adta néhányszor.
Érdekesség benne, hogy a szövegben sajátos csengeri kifejezések is elhangzanak. Nagy szerencse, hogy ezt a népszokást, mely feledésbe merült volna, Szathmári Károly (1847-1885) csengeri születésű, később újságíró, összegyűjtötte szülővárosában ezt Gyulai Pál : A Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötetében meg is jelentette, 1872-ben.
Szathmári Károly szüleinek szürkegránit sírköve a csengeri köztemetőben a Ravatalozó közelében áll.
Nehezen képzelhető el, hogy 150 éve még elevenen élt Csengerben egy mára már elfeledett népszokás, mely a Karácsonyi ünnepekhez kötődött. Ez a népszokás a Csengeri Betlehem néven ismert, pár éve lelkes amatőrökből álló Szivárvány Színház elő is adta néhányszor.
A Csengeri Betlehemes igen régi gyökerekkel bíró, archaikus népi dramatikus népi játék volt, tipikus szatmári bábtáncoltató betétekkel, s ugyanakkor a betlehemes játék minden formakincsét magában hordozza.
Érdekesség benne, hogy a szövegben sajátos csengeri kifejezések is elhangzanak. Nagy szerencse, hogy ezt a népszokást, mely feledésbe merült volna, Szathmári Károly (1847-1885) csengeri születésű, később újságíró, összegyűjtötte szülővárosában ezt Gyulai Pál : A Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötetében meg is jelentette, 1872-ben.
Szathmári Károly szüleinek szürkegránit sírköve a csengeri köztemetőben a Ravatalozó közelében áll.
2023. dec.
10
10
A rejtélyes Recsige szerző: Fábián László
Csenger határában az Árpád-korban több önálló falu élte mindennapi életét, így Tibota, Hosszútelek, Lökös, Izgéb, Kostátum, Vizsoly, Jánosi, Recsige és Senye . A felsoroltat közül csak Jánosi és Senye (Sanyikert) lett régészetileg feltárva, pontosabban ezek temploma, a többieknek még helye is kétséges.
Kivétel Recsige, ennek helyét pontosan ismerjük, ám itt több rejtély merül fel. De először a települést ismerjük meg a levéltári források alapján. Neve 1338-ból már ismert, bár az itt előkerült pénzérme, II. Géza idejéből -1141-1162, bizonyítja, hogy jóval korábban már létezett a falu. Lakói a szatmári királyi vár várjobbágyai voltak, akik később, a Láp szaporodó árvizei miatt hagyták el otthonaikat. Recsige neve azonban fennmaradt, még az I. Katonai Felmérés térképen is szerepel Retsege-domb néven, de határnévként máig is ismert.
De mitől is rejtélyes Recsige?? Az 1960-as években a Tsz itt mélyszántásokat végzett, s emberi csontok kerültek elő. Példamutatóan szóltak az illetékes régészeknek, akik itt több csontvázat találtak, illetve egy téglasort bolygatott meg az eke. Sajnos ezek csak a Nyíregyházi Múzeum adattárában találhatók meg.
Még a kezdetek kezdetén, mint honismereti szakkörvezető, a belelkesített szakköri tagokkal kilátogattunk a Bagosi út végén lévő Recsigére, ahol a korábbi bolygatások helyét ismerve, mi is elkezdtünk bogarászni. Akkor készült el az út melletti árok mélyítése, s annak friss oldalfalában szépen látszottak emberi csontok darabjai. Kissé utánakaparva koponyadarabok is előkerültek, sőt rábukkantunk a már említett II. Géza- féle pénzre. A rézsűből kisméretű tégladarabokat lehetett kibányászni.
Pár évvel később az árkot övező akácfasor másik oldalán egy teljes csontvázat bontottunk ki, ennek lelete egy ezüst S végű hajkarika volt, az Árpád-kor jellegzetes viseleti darabja.
Azóta, amikor csak mód van rá végigpásztázzuk az itt lévő szántóföldet, régész ismerőseim korszerű eszközeivel, de így sem találtunk semmit,egyetlen fémtárgy, érem, cserépdarab sem utal falura, mi több templomra, kivéve az általunk, a rézsüfalban talált téglatöredékeket.
Ezt a rejtélyt lenne érdemes kikutatni, hogy hol volt maga a falu és az esetleges templom. Ennek helye csakis a csontvázak közelében lehetett, hiszen csak oda lehetett akkoriban temetkezni. Reméljük, hogy mihamarabb sort kerítünk régész barátaink segítségével, akár egy próbaásatás keretében is a rejtély feloldására.
Csenger határában az Árpád-korban több önálló falu élte mindennapi életét, így Tibota, Hosszútelek, Lökös, Izgéb, Kostátum, Vizsoly, Jánosi, Recsige és Senye . A felsoroltat közül csak Jánosi és Senye (Sanyikert) lett régészetileg feltárva, pontosabban ezek temploma, a többieknek még helye is kétséges.
Kivétel Recsige, ennek helyét pontosan ismerjük, ám itt több rejtély merül fel. De először a települést ismerjük meg a levéltári források alapján. Neve 1338-ból már ismert, bár az itt előkerült pénzérme, II. Géza idejéből -1141-1162, bizonyítja, hogy jóval korábban már létezett a falu. Lakói a szatmári királyi vár várjobbágyai voltak, akik később, a Láp szaporodó árvizei miatt hagyták el otthonaikat. Recsige neve azonban fennmaradt, még az I. Katonai Felmérés térképen is szerepel Retsege-domb néven, de határnévként máig is ismert.
De mitől is rejtélyes Recsige?? Az 1960-as években a Tsz itt mélyszántásokat végzett, s emberi csontok kerültek elő. Példamutatóan szóltak az illetékes régészeknek, akik itt több csontvázat találtak, illetve egy téglasort bolygatott meg az eke. Sajnos ezek csak a Nyíregyházi Múzeum adattárában találhatók meg.
Még a kezdetek kezdetén, mint honismereti szakkörvezető, a belelkesített szakköri tagokkal kilátogattunk a Bagosi út végén lévő Recsigére, ahol a korábbi bolygatások helyét ismerve, mi is elkezdtünk bogarászni. Akkor készült el az út melletti árok mélyítése, s annak friss oldalfalában szépen látszottak emberi csontok darabjai. Kissé utánakaparva koponyadarabok is előkerültek, sőt rábukkantunk a már említett II. Géza- féle pénzre. A rézsűből kisméretű tégladarabokat lehetett kibányászni.
Pár évvel később az árkot övező akácfasor másik oldalán egy teljes csontvázat bontottunk ki, ennek lelete egy ezüst S végű hajkarika volt, az Árpád-kor jellegzetes viseleti darabja.
Azóta, amikor csak mód van rá végigpásztázzuk az itt lévő szántóföldet, régész ismerőseim korszerű eszközeivel, de így sem találtunk semmit,egyetlen fémtárgy, érem, cserépdarab sem utal falura, mi több templomra, kivéve az általunk, a rézsüfalban talált téglatöredékeket.
Ezt a rejtélyt lenne érdemes kikutatni, hogy hol volt maga a falu és az esetleges templom. Ennek helye csakis a csontvázak közelében lehetett, hiszen csak oda lehetett akkoriban temetkezni. Reméljük, hogy mihamarabb sort kerítünk régész barátaink segítségével, akár egy próbaásatás keretében is a rejtély feloldására.
2023. nov.
05
05
A MELIHT – KASTÉLY csempeanyaga fotókonKategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László
November 2-án a múzeumba látogatott Szabó Renáta fiatal régészhölgy. Ez még nem lenne különös hír, de ő Jakab Attila régész barátunk ajánlására jött el, és kifejezetten a gazdag régészeti anyagunkra volt kíváncsi. De ez még mindig nem hír, hanem az teszi látogatását hír jelentőségűvé, hogy nem érkezett üres kézzel, Mint kiderült korábban a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, a lehetősége volt a középkori raktáranyagot áttekinteni, s ott bukkant rá a csengeri Melith - kastély 1935- évi ásatási leleteire, mely főként reneszánsz csempékből- csempetöredékekből áll.
Ezenfelül még lefényképezte a 1935-os Kastélydombi feltárás, Gallus Sándor régész által készített ásatási dokumentációkat is, bár ezek mikrofilmen már megvannak adattárunkban, de a Szabó Renáta által készített fotók sokkal- sokkal jobbak, részletdúsabbak.
Természetesen a kiállítást is megtekintette, szakavatott régész szemmel, s mint mondotta meglepődött annak gazdagságán, s szakszerűségén.
November 2-án a múzeumba látogatott Szabó Renáta fiatal régészhölgy. Ez még nem lenne különös hír, de ő Jakab Attila régész barátunk ajánlására jött el, és kifejezetten a gazdag régészeti anyagunkra volt kíváncsi. De ez még mindig nem hír, hanem az teszi látogatását hír jelentőségűvé, hogy nem érkezett üres kézzel, Mint kiderült korábban a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, a lehetősége volt a középkori raktáranyagot áttekinteni, s ott bukkant rá a csengeri Melith - kastély 1935- évi ásatási leleteire, mely főként reneszánsz csempékből- csempetöredékekből áll.
Ezeket gondosan lefotózta s a képeket rendelkezésünkre bocsátotta, így ez az anyag számítógépünkre téve várja a további feldolgozást.
Bár a múzeumunk is őriz számos csempét-csempetöredéket a Kastélyról, de az új anyagban sok új, érdekes forma- minta tűnik fel. Különösen érdekesek a színes mintás töredékek, melyek a Csengerben előkerült anyagból teljesen hiányoznak.
Ezenfelül még lefényképezte a 1935-os Kastélydombi feltárás, Gallus Sándor régész által készített ásatási dokumentációkat is, bár ezek mikrofilmen már megvannak adattárunkban, de a Szabó Renáta által készített fotók sokkal- sokkal jobbak, részletdúsabbak.
Természetesen a kiállítást is megtekintette, szakavatott régész szemmel, s mint mondotta meglepődött annak gazdagságán, s szakszerűségén.
2023. okt.
16
16
Legjobb időben a CSERÉP !Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: Fábián László
A legjobb idő a hét eleji hidegekhez képest szinte nyárias meleg értendő. Öt éve Múzeumunk minden évben megrendezi a CSERÉP (Csengeri Régész Piknik) találkozót.
Az idén, október 12-13 - án találkoztunk régi barátainkkal, s természetesen újakkal is. Így a nyíregyházi Jósa András Múzeum Régészeti Osztályának szinte teljes legénységével, kiegészülve négy fémkeresés munkatárssal, illetve a szatmárnémeti Szatmár Múzeum négy régészével is, és Szabó Zoltán barátunk (Komlódtótfalu) detektorával. Nem sorolom fel részletesen a neveket, de külön meg kell említenem dr. Németh Pétert, aki mint a legidősebb vendég volt jelen.
Délelőtt Jánosi volt az első színhely, ami terepbejárásra lett kiszemelve. Soha még ennyi régész, régésztechnikus, műszeres keresős nem lepte el az egykori János falu határát. Sajnos bizonyos jelekből következtethető volt, hogy illegális „detektoros kincsvadászok” is jártak már korábban itt. Mindenesetre egy középkori díszes övcsat és egy eddig meghatározatlan érme lett a munkánk eredménye. Ezt követően Sanyikert volt a következő állomás. Ami szeget az egykori Árpád-kori faluban használtak, azt valószínűleg mindet megtaláltuk. Bizakodásunkat azonban ez nem lohasztotta, mert azért egy római ezüst pénzérme –talán Augustus császáré – is előkerült. Meg kellett küzdeni a meglehetősen durva, rögös talajjal, ami a detektorosok számára kihívás volt. Emellett számos császárkori és Árpád kori vonalas kerámiát is szedtünk össze.
Visszatérve a bázisra, a Múzeum udvarára, a megszokott környezetbe, ott hamarosan a Gaál-Szathmári főzőpáros is munkához látott, s feledhetetlen tarhonyás pörköltet alkotott. A gasztronómiai élvezetet még élvezetesebb baráti-szakmai beszélgetés zárta. Másnap, péntek délelőtt a vendégek kilátogattak Komlódtótfaluba, a nemrég megnyitott, felújított Becsky- Kossuth kastélyt meglátogatni.
Végezetül köszönetet kell mondanunk Csenger város Önkormányzatának, aki a rendezvény színvonalas megtartásához hozzájárult, s mindenkinek aki segített. Viszontlátásra 2024- ben.
A legjobb idő a hét eleji hidegekhez képest szinte nyárias meleg értendő. Öt éve Múzeumunk minden évben megrendezi a CSERÉP (Csengeri Régész Piknik) találkozót.
Az idén, október 12-13 - án találkoztunk régi barátainkkal, s természetesen újakkal is. Így a nyíregyházi Jósa András Múzeum Régészeti Osztályának szinte teljes legénységével, kiegészülve négy fémkeresés munkatárssal, illetve a szatmárnémeti Szatmár Múzeum négy régészével is, és Szabó Zoltán barátunk (Komlódtótfalu) detektorával. Nem sorolom fel részletesen a neveket, de külön meg kell említenem dr. Németh Pétert, aki mint a legidősebb vendég volt jelen.
Délelőtt Jánosi volt az első színhely, ami terepbejárásra lett kiszemelve. Soha még ennyi régész, régésztechnikus, műszeres keresős nem lepte el az egykori János falu határát. Sajnos bizonyos jelekből következtethető volt, hogy illegális „detektoros kincsvadászok” is jártak már korábban itt. Mindenesetre egy középkori díszes övcsat és egy eddig meghatározatlan érme lett a munkánk eredménye. Ezt követően Sanyikert volt a következő állomás. Ami szeget az egykori Árpád-kori faluban használtak, azt valószínűleg mindet megtaláltuk. Bizakodásunkat azonban ez nem lohasztotta, mert azért egy római ezüst pénzérme –talán Augustus császáré – is előkerült. Meg kellett küzdeni a meglehetősen durva, rögös talajjal, ami a detektorosok számára kihívás volt. Emellett számos császárkori és Árpád kori vonalas kerámiát is szedtünk össze.
Visszatérve a bázisra, a Múzeum udvarára, a megszokott környezetbe, ott hamarosan a Gaál-Szathmári főzőpáros is munkához látott, s feledhetetlen tarhonyás pörköltet alkotott. A gasztronómiai élvezetet még élvezetesebb baráti-szakmai beszélgetés zárta. Másnap, péntek délelőtt a vendégek kilátogattak Komlódtótfaluba, a nemrég megnyitott, felújított Becsky- Kossuth kastélyt meglátogatni.
Végezetül köszönetet kell mondanunk Csenger város Önkormányzatának, aki a rendezvény színvonalas megtartásához hozzájárult, s mindenkinek aki segített. Viszontlátásra 2024- ben.
2023. szept.
30
30
Rangos előadás a vajai várkastélyban… szerző: Fábián László
Vaján,, a Vay Ádám múzeumban az idén emlékévet tartanak, Molnár Mátyás alapító múzeumigazgató születésének 100 évfordulója alkalmából. Ennek egyik része volt a szeptember 22-én megtartott konferencia, melynek a várkastély díszterme adott helyt. Itt a vármegyénkben számottevő, neves múzeumok vezetői tartottak előadást, melyeknek fő témája az alapítókra való emlékezés volt.
Csak felsorolom a meghívott múzeumokat: a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a nyírbátori Báthori István Múzeum, a Beregi Múzeum (Vásárosnamény) a Szatmár Múzeum (Mátészalka), a Sóstói Falumúzeum, a Kállay- Gyűjtemény (NY.háza)a Rétközi Múzeum (Kisvárda). és természetesen a házigazda, a Vay Ádám Múzeum.
A fentiekből kitűnik, hogy milyen rangos közegbe hívták meg a csengeri Múzeum két munkatársát, Fábián Lászlót és Szabó Jánost. Ez a meghívás azt jelzi, hogy gyűjteményünket számon tartják szakmai berkekben. Hogy ennek van alapja, ezt bizonyította be Fábián László a múzeum gondozásában nemrég megjelent „Ezt látni kell” múzeumvezető kiadványával
.
A bemutató elején Szabó János jelezte, hogy itt most egy élő, eleven „alapító” fog ismertetőt tartani a múzeumról, teremről teremre, tárlóról tárlóra, kiemelve az érdekesebb tárgyakat. A beszámoló végén Szabó János a múzeum aktuális feladatait a közelmúlt rendezvényeit vázolta.
Remélhetőleg az előadásunk jó benyomást keltett a népes múzeumi szakembergárdában.
Vaján,, a Vay Ádám múzeumban az idén emlékévet tartanak, Molnár Mátyás alapító múzeumigazgató születésének 100 évfordulója alkalmából. Ennek egyik része volt a szeptember 22-én megtartott konferencia, melynek a várkastély díszterme adott helyt. Itt a vármegyénkben számottevő, neves múzeumok vezetői tartottak előadást, melyeknek fő témája az alapítókra való emlékezés volt.
Csak felsorolom a meghívott múzeumokat: a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a nyírbátori Báthori István Múzeum, a Beregi Múzeum (Vásárosnamény) a Szatmár Múzeum (Mátészalka), a Sóstói Falumúzeum, a Kállay- Gyűjtemény (NY.háza)a Rétközi Múzeum (Kisvárda). és természetesen a házigazda, a Vay Ádám Múzeum.
A fentiekből kitűnik, hogy milyen rangos közegbe hívták meg a csengeri Múzeum két munkatársát, Fábián Lászlót és Szabó Jánost. Ez a meghívás azt jelzi, hogy gyűjteményünket számon tartják szakmai berkekben. Hogy ennek van alapja, ezt bizonyította be Fábián László a múzeum gondozásában nemrég megjelent „Ezt látni kell” múzeumvezető kiadványával
.
A bemutató elején Szabó János jelezte, hogy itt most egy élő, eleven „alapító” fog ismertetőt tartani a múzeumról, teremről teremre, tárlóról tárlóra, kiemelve az érdekesebb tárgyakat. A beszámoló végén Szabó János a múzeum aktuális feladatait a közelmúlt rendezvényeit vázolta.
Remélhetőleg az előadásunk jó benyomást keltett a népes múzeumi szakembergárdában.
2023. szept.
22
22
Csenger és környéke az első hivatalos térképenKategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László
1783-1785 között II. József császár rendeletére térképészek hada felmérte és térképre rögzítette a Birodalmat, az akkori legmodernebb technikával, és máig is példamutató precizséggel.
Ennek a térkép halmaznak a Csenger és közvetlen környékén ábrázoló részét mutatnám be. Megdöbbentő a majd' háromszáz évvel ezelőtti táj arculata, annak meghatározó folyójának a Szamosnak kacskaringó medre.
Látjuk jól, hogy kelet felől szinte a város alá nyomult, veszélyeztetve az ottani utcákat- gátnak még nyoma sincs.Azt is megfigyelhetjük, hogy híd köti össze Tótfaluval, és a túloldali tájjal, természetesen csak fahídra kell gondolni. Az is kitűnik, hogy Csenger fő utcaszerkezete alapvetően máig ugyanaz.
Északról látjuk a Halom dombját jelölve -akkor ott végződött a város, a mai Rákóczi utca felől kb. a Kenyérgyárnál fejeződött be Csenger. A keleti két párhuzamosan futó utca a Ki és Nagy Berekallya (Béke-Kossuth) helyzete Szamos miatt adott volt, ma sem sokkal más.
Lehetne még oldalakon keresztül elemezni ezt a régi térképet, összehasonlítgatni a mai állapottal -ezért is teszem közzé. Ám belegondolva, vajon háromszáz év múlva milyen képet láthatnánk? Jó lenne tudni, de ez már nem a mai generációra tartozik.
1783-1785 között II. József császár rendeletére térképészek hada felmérte és térképre rögzítette a Birodalmat, az akkori legmodernebb technikával, és máig is példamutató precizséggel.
Ennek a térkép halmaznak a Csenger és közvetlen környékén ábrázoló részét mutatnám be. Megdöbbentő a majd' háromszáz évvel ezelőtti táj arculata, annak meghatározó folyójának a Szamosnak kacskaringó medre.
Látjuk jól, hogy kelet felől szinte a város alá nyomult, veszélyeztetve az ottani utcákat- gátnak még nyoma sincs.Azt is megfigyelhetjük, hogy híd köti össze Tótfaluval, és a túloldali tájjal, természetesen csak fahídra kell gondolni. Az is kitűnik, hogy Csenger fő utcaszerkezete alapvetően máig ugyanaz.
Északról látjuk a Halom dombját jelölve -akkor ott végződött a város, a mai Rákóczi utca felől kb. a Kenyérgyárnál fejeződött be Csenger. A keleti két párhuzamosan futó utca a Ki és Nagy Berekallya (Béke-Kossuth) helyzete Szamos miatt adott volt, ma sem sokkal más.
Lehetne még oldalakon keresztül elemezni ezt a régi térképet, összehasonlítgatni a mai állapottal -ezért is teszem közzé. Ám belegondolva, vajon háromszáz év múlva milyen képet láthatnánk? Jó lenne tudni, de ez már nem a mai generációra tartozik.
Hírkategóriák
