szerző: Fábián László

A föld nemcsak régészeti anyagokat rejthet magában, hanem a közelmúltunk olyan tárgyi emlékeit is, melyek felidézhetnek számunkra egykor fontos építményeket. Szó esett itt már téglákról, de a jelenleg bemutatandó acéldarab ezeknél jóval jelentősebb dologra utal.




Rédai Miklós, az Elektronet cég csengeri munkatársa nemrég egy tetemes súlyú szegecselt vastárgyat hozott a múzeumba. Elmondása szerint a Szamos-parton találták kábelfektetés közben, nem véletlenül ott, hiszen eme tárgy bizony az 1949-ben átadott és azóta sajnos a lebontott régi Szamos híd egyik ottfelejtett darabja volt. Jól kivehetőek a szegecselések, mellyel akkoriban a híd acélvázát fogták egybe.

Sőt alaposabb tisztítás után még az egykori jellegzetes szűrkéskék " hídszín" is előbukkant részleteiben. Természetesen megfelelő kezelés után a Szamos-fal előtt ki is állítjuk az egykori Szamos-híd megmentett darabját.
Még egyszer köszönetet mondunk Rédai Miklósnak , hogy segít felidézni sok csengeri-tótfalusi számára a közkedvelt hidjukat.

szerző: Fábián László

A mai hír bizony nem kellemes senki számára, de el kell fogadnunk. A téli hónapokban amúgy is kevés a látogató, évek hosszú tapasztalatait tekintve. Ezért javallom, hogy akit mégis érdekelne a múzeum, az itt, ezen a honlapon virtuálisan megteheti, akár a Tárlatvezertés -akár az Archívum, akár más résznél is, érdemes böngészni.




Hogy, a kedves virtuális látogatók egyéb kíváncsiságát is ki tudjam elégíteni, hetente egy- vagy két alkalommal bemutatunk érdekes régészeti- történeti, avagy dokumentumokat.
Természetesen a látogatási tilalom nem vonatkozik azon személyekre, akik valami érdekeset hoznának be a gyűjteményünk számára.

Tisztelt Látogatóink! Intézményünk a 484/2020 (XI. 10.) számú kormányrendelet értelmében, a mai naptól (2020. XI. 11.), az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztető, tömeges megbetegedést okozó koronavírus-járvány megelőzése érdekében a látogatók elől zárva tart.

szerző: Fábián László

Múzeumunk már negyedszer nyert a Kubinyi Ágoston Program múzeumi pályázatán. Ezúttal az Időszaki Kiállítás Galéria elavult hullámpala tetőzetének kicserélése volt a célunk, tehermentesítve az épület ezen részét, könnyű „cserepeslemezzel”, illetve a másik cél a műhelyszerű toldaléképület roskatag tetejének teljes héjazatcseréje volt.



Nos, pályázatunk 2 millió forintot nyert e célokra, s most október végén meg is kezdődtek a munkák. Elsőként a Galériaterem hullámpala héjazatát szedte le, s cserélte át azt Lőrincz Ottó ácsmester és brigádja.

szerző: Fábián László

A vidéki emberek józan megfontoltságának köszönhetően Csengerben különösebb idegborzoló események nem történtek a forradalom napjaiban. Ugyanazok az események játszódtak le mint szerte az ország vidéki településein, ahol a tizenöt éves (el)nyomás megszűnt, s szabadnak érezték magukat a magyarok,s hogy sorsukat a maguk kezébe vehették.

A fővárosból érkező hírek hatására már október 24-én egyes csoportok összegyűltek megvitatni ezeket. Ennek a helye természetesen a csengeri emberek ősi találkozási helye, a Piac volt.


25-én már az esti órákban kisebb tömeg gyűlt össze, természetesen a Piacon, a leverték a középületekről a vörös csillagokat.


Egyike volt ezeknek a Kultúrház tetején pöffeszkedő csillag is. Ez a vörös csillag a múzeum tulajdonában van.


Október 26-án este 6 órakor 3000 ember gyűlt össze a Járási Pártbizottság előtt. (Jelenleg Kollégium) A Hősök terén is, a szobor előtt szintén voltak gyűlések.


A forradalom leverése után is még voltak tüntetések, ezek közül legjenetőseb a november 10-is Asszonytüntetés,a régi hídig ment a menet, s ott a levegőbe lövő „pufajkasok” sortüze után menekült mindenki.

Sajnos a múzeumunk gyűjteményében minimális tárgyi emlék őrzi ezeknek a napoknak emlékét, ugyanígy igen szegényes a fotó és dokumentum anyag is. Ebben kérjük az Önök segítségét.

szerző:Fábián László

Mennyit kellett ásni a tavaly a múzeumudvaron, amíg négy - öt írásos téglára bukkantunk. Ám van, aki csak úgy rátalál pakolgatás közben ilyenre, mint például honlapszerkesztőnk, aki a Hunyadi – azaz a Kis utca kanyarjában lakik (Bokor porta). A téglát természetesen Múzeumunk számára felajánlotta.




Méretei: 28 x13x cm. A dombor felírat: A T. Már csak azt kellene kideríteni, hogy ezek a betűk mit takarnak, de több mint valószínű a téglaégető mester nevének kezdőbetűi.
Téglaépítő műhelyről még az 1920-as évekből is emlékeztek, magas kéménye iránymutató volt a mezőn dolgozóknak, s valahol a mai Foglár utcán működött. Sajnos semmiféle írat, dokumentum ezt nem erősíti ezt.

A Bokor család címere

Ezután nézzük a megtalálási helyet; a Kis (Hunyadi) utcán. az 1835 december 27-i csengeri telekösszeíráskor úgy említik, mint a 220-as számút, melyet „Bokor Ferencz maga lakja”, s egy „anyafoglár” nagyságú volt.

Nagyon röviden essék szó a Bokor-családról. Nemeslevelüket Bokor Mihály kapta 1695-ben Lipót királytól, 1794-ben már Csengerben laktak, valószínű az említett telken.

Bokor Ferencről az 1850-es évektől, mint „vízbiztos” –ról olvashatunk, ő ügyelte a Szamossal kapcsolatos jogi ügyleteket.
Ez a telek a 2000-es évek elejéig leányágon a család tulajdonában volt.

Mint a példa mutatja, egy ilyen, feliratos tégla is értékes számunkra, ezért bízom abban, hogy ha valaki ilyenre bukkan megkeresi vele gyűjteményünket.

szerző: Fábián László

Csenger történelmének epizódjait érdemes és feltétlen fontos összeszedni, hogy minél teljesebb kép álljon össze egy majdani monográfia számára. Ezen apró mozaikok egyike, egy feliratos tégla. melyből egy mára már kihalt, ám egykor jelentős család csengeri szerepe bontakozik ki

Pár évvel ezelőtt a Kossuth utca északi oldalán, a volt Sportpálya kerítésének oszlopát és az öltözőt bontották le, hogy ezen a helyen épüljön fel az új Bölcsőde. Természetesen „vadászösztönömtől” hajtva azonnal szétnéztem a terepen, botorkálva a téglatörmelékeken. Tudtam, hogy ezen a helyen állt egészen a hatvanas évekig a Képessy- kastély- amit a mi korosztályunk Katonaságnak hívott. De erről a későbbiekben még szó esik, maradjunk most annál a bizonyos téglánál.



A téglatörmelékek között kutakodva találtam egy (később még kettő) nagyméretű téglát, Szakszerű tisztítás után világosan ki lehetett venni két betűt, mégpedig egy F L feliratot. Rögtön világossá vált, hogy a volt Képessy kastélyhoz, illetve a családhoz köze lesz, ugyanis a család a Fogarassy előnevet viselte, bizonyos, hogy a tégla betűi erre utalnak. Egyébiránt az alapokból kikerült törmelékből Árpád-kori és középkori cserepeket is tudtunk begyűjteni.

Kezdjük akkor az nyomozást. Tehát adva van egy tégla F L- domború felirattal. Ennek megfejtése nem okozott nagy gondot, mert Fogarassy László- t jelenti, azaz ő készíttette. Sajnos évszám nincs, így, hogy mikor nem tudjuk. Korabeli iratokból tudjuk azt, hogy Fogarassy László már 1809-ben birtokos és alszolgabíró- később főszolgabíró volt Csengerben. A többi nagyobb birtokosok peres és egyéb pénzügyi ügyeit intézte, s mint táblabíró eljárt a csengeri vásárjog peres dolgaiban is. A Fogarassy család nemességét I. Lipóttól kapta Pozsonyban 1662-ben, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Zemplén vármegyében terjedtek el. A Szatmár megyei ágát „Czaro” melléknévvel találjuk írva.




Legkorábbi csengeri említésük 1759-ből való, amikor is a Melith família telkeit írták össze. " Kis Berek alján lévő utcában a Kastélyon észak felül Szíjas István teleke mely vagyon Kis Berekalji utcának a kezdetiben, ugyan a mellett északról Csatt István telek /..../ a két teleket mostanában une contiquitate ( azaz egymást érően, együtt, ugyanazon helyen ) Fogarassy Antal bírja.”

Tehát tulajdonképpen ott, ahol a focipálya volt, sőt egészen a Jókai utcáig, majd’ a Jókai közig bezárólag. Fogarassy László lányát, Annát (1841-1904) Képessy Gyula vette feleségül, s így lettek a Képessyek birtokosok Csengerben. A családból kikerült egy igen kegyetlen hírű csengeri főszolgabíró, de ugyanakkor említhetjük Képessy Gyulát, aki az 1848/49 szabadságharc egyik legfiatalabb honvédjeként szenvedett több évi fogságot.

A Kastélyt az 1800-as évek közepén építették klasszicista stílusban, feltehetően a régi udvarházat felújítva, átalakítva.
Ez a kastély 1921 őszétől az M. Kir. Vámőrség laktanyája lett, melyet 1949-ben a BM. Határőrség örökölt. Az épületet az 1960-as évek végén bontották el, bár még egy ideig a határőrség az udvarban, az utcai részen működött.. 1974-ben költözött aztán ide a csengeri futballpálya.
Jelenleg a Bölcsőde áll a Fogarassy –Képessy kastély helyén, de reménykedünk abban, hogy a későbbiekben épülő Lakópark építkezéseinél is kerülnek elő gyűjteményünket gyarapító leletek.

szerző: Fábián László

A múlt hét péntekén (18.) visszahozták azt a dák edényt, melyet a Jósa András Múzeum restaurátorai egészítettek ki, azaz visszaállították az eredeti formáját, hiszen az edénynek csak a fél oldala volt meg. Ezt pár éve Mihók Fanni hozta be a múzeumba, s elmondása szerint a Szamos palajon hevert. Köszönet neki ezért, illetve a restaurátoroknak a munkájukért.

Szóljunk néhány szót a fent említett edényről:

Magassága 18 cm, szájátmérője 14 cm, anyaga szürkésfekete, fényes cserép, korongolt.
Régész szakemberek szerint dák eredetű kerámia.

Mielőtt a dákokról esne szó, elöljáróban le kell szögeznem, hogy e népnek abszolút semmi köze a románsághoz, bárhogy is ez az ő „államvallásuk”

Az mindenesetre cáfolhatatlan tény, hogy a dákok nagy szerepet játszottak Erdély történelmében, s csak a rómaiaktól elszenvedett vereségük vetett ennek véget, (Kr. u. I. sz.) s több menekülő néptöredékük Észak Erdélybe, így vidékünkre szorult vissza, s itt a germánokkal olvadtak össze.

Területünk a Kr. u. I-II. században így nagy valószínűséggel az ő fennhatóságuk alatt állt. Erre utal a fent említett edény, de a Sanyikerten talált római kori fibulák és ezüstpénzek a rómaikkal való kereskedelmi útvonalat is jeleznek.

A szépen kirestaurált edényt már el is helyeztük a megfelelő tárlóba. Reméljük, hogy a Szamos palaja még további kincseket rejt múzeumunk számára.