2023. szept.
22
  Csenger és környéke az első hivatalos térképen
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

1783-1785 között II. József császár rendeletére térképészek hada felmérte és térképre rögzítette a Birodalmat, az akkori legmodernebb technikával, és máig is példamutató precizséggel.
Ennek a térkép halmaznak a Csenger és közvetlen környékén ábrázoló részét mutatnám be. Megdöbbentő a majd' háromszáz évvel ezelőtti táj arculata, annak meghatározó folyójának a Szamosnak kacskaringó medre.




Látjuk jól, hogy kelet felől szinte a város alá nyomult, veszélyeztetve az ottani utcákat- gátnak még nyoma sincs.Azt is megfigyelhetjük, hogy híd köti össze Tótfaluval, és a túloldali tájjal, természetesen csak fahídra kell gondolni. Az is kitűnik, hogy Csenger fő utcaszerkezete alapvetően máig ugyanaz.
Északról látjuk a Halom dombját jelölve -akkor ott végződött a város, a mai Rákóczi utca felől kb. a Kenyérgyárnál fejeződött be Csenger. A keleti két párhuzamosan futó utca a Ki és Nagy Berekallya (Béke-Kossuth) helyzete Szamos miatt adott volt, ma sem sokkal más.
Lehetne még oldalakon keresztül elemezni ezt a régi térképet, összehasonlítgatni a mai állapottal -ezért is teszem közzé. Ám belegondolva, vajon háromszáz év múlva milyen képet láthatnánk? Jó lenne tudni, de ez már nem a mai generációra tartozik.
2023. szept.
03
  Hadady-család cimere
Kategória: Egyéb - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A Hadady-nemzetség Szatmár, Bereg és Szilágy vármegye legősibb nemes családjai közé tartozik. István, neje Morvay Zsuzsanna és fia István 1646-ben III. Ferdinándtól kapták a címeres nemesi levelüket, melyet 1647-ben Csengerben hirdettek ki.

A Hadady család elterjedt Csengerben, Szamosangyaloson. Csengerújfaluban, Fülesden, de Szatmár vármegyében számos helyen is.

Csenger mezővárosában a Hadadyak fontos tisztségeket töltöttek be, főhadnagyok, presbitériumi tagok, esküdtekről van említés.

Csengerben 1766 és 1909 között 137 gyemek született e néven. Ennek ellenére mára már eltűnt ez a jellemző, tősgyökeres név a városból.

Az 1646-ban kapott nemesi címer leírása: Doborpajzsban, kék mezőben, zöld alapon ágaskodó arany oroszlán, jobbjában görbe szablyát tart.

Sisakdísz: kék-arany, vörös-ezüst, kék strucctoll. Takarók: kék- arany, vörös-ezüst
2023. aug.
14
  Feltárásra váró lépcsősor a múzeumudvaron…
Kategória: Nem látható értékeink - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A korábbi, 2018- ban végzett múzeumudvari ásatáson, megtaláltuk az egykori ref. parókia alapfalainak egy részét. A szelvény keleti falában néhány sor tégla bukkant elő.



Elhelyezkedésük alapján a parókia pincelépcsőjének utolsó fokai lehettek. Ezt remélhetőleg az ősz folyamán a hagyományos CSERÉP- régészeti találkozó keretében szeretnénk kiásni- kibontani és tisztázni az épülethez viszonyított elhelyezkedését.
2023. júl.
30
  Sanyikerti leletek - restaurálva
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A június 9-i bejegyzésemben írtam a sanyikerti újabb leletekről, Katt ide! úgymint a honfoglaláskori nyílhegyről, és egy római pénzérméről, amiről akkor még nem lehetett megállapítani, hogy bronz avagy ezüst. Mindkét leletet a restaurátorokhoz küldtük be. E hét elején, június 24-én a nyíregyházi Jósa András múzeum restaurátorai meghozták a kirestaurált tárgyakat.



A nyílhegyről nincs mit mondani, egy klasszikus honfoglaláskori forma. Annál inkább érdekes a római érme, mely igen jó megtartású. Jól kivehető a felírat: CRISPINA AUGUSTA.. Ő Commodus császár ((180-192) felesége volt. (Megjegyzendő, hogy Commodustól is találtunk már korábban érmet Sanyikerten) A császárné meglehetősen léha életet élt, ezért a császár Capri szigetére száműzte, ahol rövidesen, alig harminc évesen meghalt kb. 187-ben. Több mint valószínű eltették láb alól.

Sanyikerten a régészeti leletek tanúsága szerint az ott élő lakosság élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az erdélyi római hatalommal, melyet a római pénzleletek bizonyítanak. Reméljük Sanyikerten még több meglepetést vár ránk.
2023. júl.
16
  Nekrológ
Kategória: Egyéb - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A napokban kaptam a megdöbbentő hírt, Ószabó István költő -festő haláláról.
Ifjúkori barátunk volt, még a főiskolás világmegváltó évekből. Csengerhez is kötődött, hiszen felesége a csengeri Barkász Éva lett, gyermekük is itt született, néhány évig itt laktak, több versében is megemlékezett Csengerről.



Ószabó István az 1970-es évek elején fiatal tehetségként robbant be a magyar költészet világába.

Később a debreceni Partium irodalmi, művészeti folyóirat alapító főszerkesztője volt. Elnyerte a József Attila díjat. Festészettel is foglalkozott,, képei az ösztönös, naiv festészet legjobbjai közé sorolandók, Csengerben, a Helytörténeti Múzeum Galériatermében nagysikerű kiállításon mutatkozott be, később Vetésen és Nagyecseden is volt tárlata..
2023. júl.
06
  Halotthamvasztás házilagosan
Kategória: Egyéb - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

119 éve különös esemény történt meg Csengerben, mint azt az 1904 június 24-i Szatmár-Németi nevű napilapból megtudtuk. A cikk az „Elégett halott”horrorisztikus címet viselte, s egy nem mindennapi esetet taglal. Az történt ugyanis , hogy Csengerben június 18-án elhunyt özv. Képessy Gyuláné”, oroszfái Fogarassy Anna „földbirtokosnő”.
A Képessy –kastély a mai Kossuth utca elején állt, a mostani Bölcsőde helyén.



A Képessy –kastély és az elhunyt özv. Képessy Gyuláné sírja Csengerben

E kastély egyik szobájában nagyméretű égő gyertyák övezte ravatalra helyezték a halottat, és éjszakára magára hagyták. Hogy-hogynem a ravatal az egyik gyertyától tüzet fogott, olyannyira, hogy „az ércz koporsó elolvadt, s a benne lévő holttest egészen összeégett.” Jó későn vehették csak észre a családtagok, vagy a személyzet a tüzet, akik csak annyit tehettek „hogy a házat mentették meg a tűztől, mert már a bútorok is égtek.” Azt már nem írta az újság, hogy miként szereztek új koporsót, s hogy tették bele az összeégett testet. Az utóbbi mindenesetre nem lehetett egy szívderítő látvány.
Mondhatni Csengerben ez volt az első és utolsó hamvasztás, igaz házilagos kivitelben.
2023. jún.
21
  Újra egyben a Melithek kandallója
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Évtizedes tervünk realizálódott a napokban, ugyanis sikerült eredeti formájában felállítani azt a kandallót, mely régóta várt erre. Röviden a kandalló változatos sorsáról; még az egykori Szuhányi kastély szállodává alakításakor, bölcs döntéssel Juhász János átadta a számára feleslegessé vált kőtöredékeket a Múzeum számára.



Ez a fűtőeszköz a Szuhányiak kényelmét szolgálta évszázadokon át. Ám, még régebbi ezen kövek története, ugyanis a Szuhányiak örökölték a Melith-kastélyt, ami akkor, az 1700-as évek végén már igen romos állapotban volt, ezt lebontottál, de a használható elemeket az akkor épülő kastélyukba beépíthették.
A kandalló reneszánsz motívumokat hordoz, jellegzetes XVI. századi munka.
Köszönet illeti az ált. iskola karbantartóit is, akik a nehéz kőelemeket a helyükre tették.
2023. jún.
09
  Terepbejárás Sanyikerten – Új leletekkel gazdagodtunk
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László


Sanyikert ismét hozta a megszokott formáját. Ugyanis a Múzeum munkatársai, kiegészülve Szabó Zoltán aktív segítőnkkel, május 4-én kimentünk a terepre, vagyis az egykori Senye falu területére, ami már bőven adott eddig is régészeti leleteket.



A szépen eldolgozott föld csak vetésre várt, nem okozott csalódást, bár sok hasznavehetetlen vashulladék is került elő. Ám jött a siker, egy honfoglaláskori nyílhegy és egy római, császárkori érem lett a zsákmányunk. A tárgyak természetesen restaurálásra szorulnak, ami hamarosan meg is történik.
Ősszel folytatjuk a kutatást.
Oldal:  [1] 2 3 ... 21 22 23