2021. júl.
31
  Sulyok Ede jegyző úr újjászületett sírköve
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Már van annak jó tíz éve, hogy a múzeumba szállították a régi református temetőből lekcsei Sulyok Ede községi főjegyző több darabra tört sírkövét, hogy legalább így megmeneküljön a teljes pusztulástól. Ne firtassuk, hogy hogyan és miként tört össze az egyszerű síremlék, a lényeg, hogy itt csak biztos helyre került, sőt sikerült is összeállítani a kődarabokat, bár a sírtábla egy része nem került elő. Az udvar egyik félreeső sarkában várta sorsa jobbra fordulását.

Hála a tornácépítést követő tereprendezésnek, a sírkövet a régi helyéről el kellett távolítani, szétszedtük, s egy hársfa árnyas tövében kialakított talapzatra visszaépítettük, immáron erős kötőanyaggal megerősítve, sőt a hiányzó feliratot is sikerült pótolni. A jegyző úr lelke immáron megnyugodhat, bár hamvai a régi ref. temetőben nyugszanak.



A síremlék és a lekcsei Sulyok család címere

Ennyi bevezető után talán érdemes bemutatni az azóta Csengerből eltűnt Sulyok családot. A Sulyok család Szatmár vármegye ősnemes famíliája volt, mely még II. András királytól kapta nemességét és birtokait, a Bácsbodrog vármegyei Lekcse községre, ahonnan előnevét vette. A szétágazó család egyik ága Szatmár vármegyébe került.

Több nevezetes személyt is adtak az országnak, volt köztük pécsi püspök, várkapitány, egyikőjük Kőzépszolnok főispánja, és a Szilágycsehi uradalomra nyert 1560-ban 47 községből királyi adományt, míg egy másikuk szatmári alispán lett. Sulyok Ádám pedig az 1870-es években sályi birtokos és megyei vízbiztos volt.

E jelentős famíliából minket csak a csengeri lekcsei Sulyok Ede érint. A fent említett Ádám vizibiztos gyermeke volt, 1853-ban született. Sályiban. Jogi tanulmányai után Csengerben lett jegyző, később főjegyző, az 1900-as évek elejétől.. Felesége rápolti Kormos Szeréna volt, két gyermekük született, Sándor és Ilona, aki itt volt óvónő 1950-ig, s vele kihalt a család.

Sulyok Ede az 1918-19-es zavaros időszakban lemondott tisztségéről, de később pár évre visszatért munkájához. 1936-ban halt meg. A helyreállított síremlék a történelmi lekcsei Sulyok család csengeri szereplésének emlékét őrzi.

2021. júl.
13
  Szakfelügyeleti látogatás
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

A Kubinyi Ágoston program pályázatán elnyert összegekből az elmúlt évben két projekt is megvalósult. Ezek egyike a galéria tetején lévő hullámpala lecserélése volt, illetve az úgynevezett „műhely” felett a már szinte leszakadt tető cseréje lett megvalósítva az összegből.. De a legnagyobb és leglátványosabb beruházás a Kis (Hunyadi) utcai esztergált oszlopos tornác korhű felállítása volt.



Nos, ezt jött ellenőrizni, illetve átvenni a Szentendrei Skanzen néprajzos végzettségű munkatársa, Fancsalszki Noémi. Szakmailag tekintette meg a fentebb felsorolt építkezéseket, kifejezte elismerését a kivitelezőknek. A tornác úgy néprajzilag, mint építészei megoldásait tekintve különösen megnyerte tetszését. Ezenkívül megtekintette az időszaki technikatörténeti kiállítást és az állandó tárlatokat, amelyeket szintén elismeréssel méltatott.
2021. jún.
22
  A csengeri kuruc Melith Pál nyomában….
Kategória: Nem látható értékeink - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Régi terve valósult meg a csengeri Helytörténeti múzeumnak, hogy felkutassa és méltó módon megemlékezzen a csengeri Melith Pálról, s ez a terv ez évben végre meg is valósult.

Egyéb hiteles forrásokból ismertük halálának körülményeit, azt, hogy valami félreértés, civakodás során 1703 decemberében a kurucok „levágták” és a diószegi vár sáncárkába lökték testét, ahonnan a Fejedelem 1704 februárjában „felvájjatván”, a diószegi templomban tisztességesen eltemettette.

Nos ezen tények ismeretében kezdtük meg a nyomozást Melith Pál sírját illetően. Azt is tudtuk, hogy Bihardiószegen katolikus templom azidőben még nem volt, csak református.

Tehát csak oda temethette el a Nagyságos Fejedelem, mégha katolikus vallású is volt. Ezt a templomot az évszázadok alatt többször bővítették, átalakították, s arra vonatkozólag nem volt adatunk, hogy melyik része a legrégebbi, ahová temethették.

Mindenesetre a legtisztább megoldást választottuk, személyesen jártunk utána a dolgoknak. 2021 június 18-án elindultunk Bihardiószegre, hogy az ottani lelkész segítségével tisztábban lássunk, és pontot tegyünk ez ügy végére.

Természetesen vittük magunkkal kis nemzeti színekkel ékesített kis koszorúnkat, hogy a Múzeumunk nevében méltóan meg tudjunk emlékezni Melith Pálról.

A Melith családi címer

Hogy ne legyen az ügy olyan sima, balszerencsénkre éppen akkor tartották a templomban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület évi közgyűlését, püspökökkel, presbiterekkel és számtalan lelkésszel egyetemben. Emiatt az ottani pappal nem sikerült beszélnünk, s a templom belsejének megtekintésére sem volt lehetőségünk.



Ennek ellenére a templom falában lévő Rákóczi emléktábla alá mégis csak elhelyezte küldöttségünk nevében Szabó János intézményvezető és Fábián László nyugalmazott intézményvezető kis koszorúnkat, melynek felirata a következő volt:
„A csengeri kuruc Melith Pál emlékére a csengeri Múzeum.”.

Diószegi segítőnknek, Benedek Tamásnak elmondtuk, hogy milyen érdekes véletlen, hogy Diószegen a templomban egy csengeri van eltemetve- míg Csengerben egy onnan származó személy Diószegi István nyugodott.
Tervünkben van, hogy a későbbiekben egy emléktáblát helyezhetünk el a templom falán, Melith Pát emlékét hirdetve.



2021. jún.
13
  Újra élő on-line bemutatkozás ...
Kategória: helyi hirek - Közzétette: admin
szerző:Fábián László

Nagy István nyíregyházi családfakutató hozta létre 2000 június 2-án a „ MOLNÁR JÓZSEF 115. MÚLTUNKKAL A JÖVŐÉRT” elnevezésű nyilvános internetes csoportot. Számunkra megtisztelő, hogy városunk tudósáról, Molnár Józsefről lett elnevezve ez kezdeményezés, mely szeretné népszerűsíteni a család és helytörténeti kutatásokat, a néprajzi emlékekhez köthető örökséget a nagyközönségnek bemutatni az interneten keresztül..



Szabó János igazgató és Fábián László nyugalmazott igazgató beszámolója (a videó indításához Katt ide! )

A tavaly 2020 június 9-én rendezték meg hagyományteremtő szándékkal az első on-line előadássorozatot. A csengeri Múzeum volt az első bemutatkozó, melyet követett a helytörténészek, kutatók sora.
Az idei, 20211-es on-line adás során mondhatni hagyományosan a mi Múzeumunk kezdte reggel 8 órától az adássorozatot. Beszámoltunk az elmúlt, illetve az idei év eseményeiről, az elvégzett munkákról, eredményeinkről.
2021. jún.
07
  Újabb két tárggyal gazdagodik a kiállítás
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Egy jobbravaló múzeum berendezett tárlói nem az örökkévalóságnak készülnek, hanem újabb és érdekesebb tárgyak esetében cserélődnek a már ott elhelyezettek.
Nemrég lett házilagosan kirestaurálva két úgynevezett „gyutacsos” pisztoly, melyekre új agyat kellett varázsolni, s így már kikerülhetnek a Csenger XIX. századi történetét bemutató tárlóba.




Vegyük jobban szemügyre ezeket a tárgyakat, s tudjunk meg minél többet róluk. A pisztolyok a Gimnázium azóta megszűnt gyűjteményéből kerültek hozzánk még az 1960-as évek végén. Bene János, a Jósa András Múzeum címzetes igazgatója, (amúgy hadtörténész )adott róluk részletesebb leírást. Ezek szerint ezek a fegyverek az 1800-as évek közepén terjedtek el a hadseregben és a civil életben. Még elől töltősök voltak, de a bizonytalan kovás-acélos rendszerűnél sokkal korszerűbb volt az elsütésük, mely már gyutaccsal történt.

A képen látható pisztolyok rövid csövük után ítélve, csak amolyan zsebpisztolyok lehettek, és a többszögletű cső inkább korai formára utal. Ezeket a zsebpisztolyokat „parasztpisztolyoknak” is hívták, főképpen önvédelemre szolgáltak. De kerülhettek betyárok, rablók kezébe is. A forróbb fejű legények is előszeretettel hordták, egyrészt „státuszszimbólumként”, másrészt szórakozásból durrogtattak vele. Jegyzőkönyvek tanúsága szerint itt Csengerben ilyennel nem öltek meg senkit soha, legfeljebb fenyegetőztek a fegyverrel.
2021. máj.
20
  Méltó helyen az 1956-os kopjafa....
Kategória: A múzeum kincsei - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Csenger Város Önkormányzata 2000 október 23-án kopjafát avatott a Hősök -tere nyugati oldalán. A kezdeményezés dicséretes volt, de a két emlékmű a témája miatt kicsit semlegesítette egymást, illetve az '56-os kopjafa nem érvényesült kellőképpen.




2019 -ben a városi KHT munkatársai a megújult Hősök Emlékművéhez méltó környezetet teremtettek a téren. Ennek egyik mozzanata volt, hogy az 1956-os emlékművet lebontották, majd ezt követően a Múzeum udvarának egy eldugott részére tett tárolva ideiglenesen a míves kopjafa.

Ez a méltatlan állapot szűnt meg május 19-én, amikor is méltó helyére került a kopjafa, a Múzeum bejáratának látványos sarkában lett felállítva. Köszönet Szakács Ferenc építési vállalkozó mestereinek a segítségért.
2021. máj.
03
  Újra látogatható a Múzeum
Kategória: programajánló - Közzétette: admin
szerző: Fábián László

Hosszas várakozás után végre látogatható Múzeumunk, elsősorban ajánlom kedves leendő látogatóink számára a különleges időszaki Híradástechnikai Kiállítást.



A kiállítás a "Grammofontól a számítógépekig" -címet viseli ( a videó indításához Katt ide! )

Szeretettel várunk mindenkit, aki rendelkezik védettségi igazolvánnyal.
2021. ápr.
24
  Végre nyithatunk...
Kategória: programajánló - Közzétette: admin

szerző: Fábián László

Elérkezett hát az idő, amire szinte egy évet vártunk.A legújabb információk szerint újra látogathatóak lesznek a múzeumok - legalább is azok számára , akik beoltatták már magukat, s erről kártyájuk is van.


Nyitásra kész a technikatörténeti kiállítás

Múzeumunk remélte ezt, s mint már korábban jeleztük, már februárban elkezdtünk egy technikatörténeti kiállítást berendezni. Jól számítottunk, hiszen már kész állapotban van, s szívesen várunk minden kedves érdeklődőt...
Oldal:  [1] 2 3 ... 12 13 14